Bejus "Camino" útja

már nem titok

2009-08-07T16:01:00.002+02:00

Milyen sokan és sokféleképpen szeretnénk megtudni a titkot: mi az élet értelme? Hányszor volt úgy, hogy a könyvesboltban sétálva megpillantottál egy könyvet, aminek megtetszett a címe, vagy olyan helyen nyitottad ki, ami épp az aktuális problémáiddal volt kapcsolatos, esetleg felkeltette az érdeklődésed a borító színe, vagy a rajta levő kép volt különlegesen szép számodra. És ebben a helyzetben beléd hasított, mit a villámcsapás, hogy megtaláltad, amit kerestél: ebben már biztosan benne lesz, amit tudni akarsz… Majd elolvasod és a végén úgy érzed: csúnyán becsaptak ismét, és keresned kell újra tovább. Nos ma valami történt velem, és nem tudom pontosan, hogy mikor és mi okozta, de azt gondolom nem is fontos: a lényeg, hogy megtörtént! Most úgy érzem, valami nagyon fontos birtokosa lettem. Azt hiszem, hogy többet egy könyvet sem fogok csupán azért kézbe venni, mert abból várom a megoldást; inkább csak azért, mert érdekesnek tartom. Tudom már, hogy a megoldás, a végső titok nyitja bennem van!

A könyvekből megismerhetjük az író gondolatait, az író titkát, esetleg annak megfejtését is, na de a sajátunkat? Nem hinném! Hiszen nincs két egyforma ember, nincs két egyforma lélek, akkor hogyan is lehetne két azonos feladat? Mindenki más és más rejtvény megoldására törekszik, tehát a Kulcs mindenkinél más kell legyen. Persze, igazad van akkor is, ha azt mondod vannak nagyon hasonló fázisai ennek a feladványnak: valóban lehetséges, hogy így van, de a sorrendjük változik, a módszer más, így ha az egészet együtt próbálod szemlélni, akkor már semmiképp sem mondod rá: azonos feladat. (Egy statisztikus is számokkal dolgozik és egy fizikus is, mégsem mondod azt, hogy a végeredménye azonos. Vagy előfordulhat, hogy azonos alapanyagokból egy szakács gasztronómiai csodát készít, egy kezdő háziasszony pedig még a kutyáját sem tudja megetetni a balul sikerült táplálékkal…)
És Te hol keresed a titok nyitját? Furcsa módon a hasonlóságokban rejlik, ott találod meg… illetve én azt látom, hogy ott van! Amikor ülsz a moziban és előtted pereg a film, akkor képes vagy úgy átélni a látottakat, hogy szinte eggyé válsz a szereplőkkel; a végén már nem tudod, hogy a film előtt Te vitatkoztál a pénztárosnővel, vagy az egy jelenet volt, csak épp annyira azonosultál a szereplővel, hogy nem vagy képes az emlékeidben szétválasztani a filmet a valóságtól. A film után körülnézel a nézőtéren és néhány pillanatig a teremben lévő összes emberrel egy vagy, mert azonos cselekmény részesei voltatok 1-2 órán át, és nagyon hasonló módon éltétek meg azt. Ránézel a szomszédod arcára – aki a film előtt nem volt senki, sőt nem tetszett a hangos beszéde, vagy ahogy zörgött a pattogatott kukoricás zacskójával kimondottan zavart, stb. – és mit látsz MOST benne? Önmagadat! Azt a tekintetet, amit Te sugárzol felé, hisz együtt ébredeztek a közös álmotokból, mindketten még kábák vagytok a benyomásoktól, és mindketten még dédelgetitek magatokban a közös illúziót. Na de hazafelé miért illan el, mint egy szappanbuborék? Eddig boldog egységben ültetek a teremben, akkor most miért akartok hajba kapni azon, hogy ki menjen le előbb a mozgólépcsőn? Eltűnt az egység és a köztetek lévő különbözőségből azonnal ellentét lesz? De miért? … pedig sajnos ez valahogy így van. Amíg az emberek a „hordájukban” azonos célért (akár a létfenntartásért) küzdöttek, addig egyek voltak és békében, nyugalomban éltek. Amint megszűnt probléma lenni a napi szükségletek kielégítése, egyre több és nagyobb igények merültek fel, kialakultak a különbségek és megszűnt az egység. Most már kezded érteni? Látod már miért mondja a nyugati filozófia, hogy légy önmagad? Erősíti benned a verseny iránti vágyat, a másságot, a különbözőséget, a függőséget. És mit mond a keleti? Mit mond a Buddhizmus? Addig figyeld a másikat, amíg nem azonosulsz vele, amíg nem váltok eggyé… És mi volt ma az a pillanat, ami ezeket a gondolatokat előhozta belőlem… érdekel? Hát egy kellemes beszélgetés. Gondolod, hogy tudtam előre mi fog történni? Dehogy. Nem jártak a gondolataim azon, hogy miről beszélgessünk, nem volt semmi célom ezzel a társalgással; ültem (teljesen a jelenben) és figyeltem. Koncentráltam rád, a szavaidra, hallgattam a történeted, láttam a gesztusaid, a mimikád és egyszerre pontosan éreztem azokat az érzéseket, amik benned felmerültek a mondottakról: azonosultam veled, a fájdalmaiddal, a kudarcaiddal, a vágyaiddal és a szereteteddel.

egy nő gondolatai... nőknek, nőkről...

2009-04-13T20:55:00.002+02:00

most következzék egy párbeszéd, melyet magammal folytattam.
vagy ha jobban tetszik:
egy párbeszéd, melyet egy barátnőmmel folytattam, de csak gondolatban...
most ezt is közzéteszem ;-)

furák vagyunk mi nők, ebben a párkapcsolati kérdésben.

van, amikor azt mondjuk:
„csak azért nem leszek együtt egy pasival, hogy ne legyek egyedül; márpedig én nem maradok egy pasi mellett sem, amíg nem látom, hogy Ő az igazi”.

vagy épp fordítva:
”dehogy várom az ’igazit’, én nem hiszek abban, hogy mindenkinek van 1 ’elrendelt’ párja, és csak az az 1 lehet az igazi. Találtam egy jóravaló embert, nem iszik és jól keres, ráadásul még a gyerekeket is szereti, mi kellhet nekem több ennél. Konfliktusaink persze vannak, de hát az mindenhol van, azt el kell fogadni...”
azután egyszer, pár év múlva mégis lesz egy olyan konfliktus, amit már képtelen vagyok elfogadni - ez a jobbik eset. a másik, amikor bármilyen vitában, bármilyen nézeteltérésben a pasinak adok igazat, fenntartva ezzel a látszat-békét, de elnyomva közben mindazokat a hangokat, melyek bennem vannak. amit elnyomok, azt magamban tartogatom, hagyom, hogy ott fortyogjon, mígnem előtör – akár valamiféle betegség formájában.

de vajon mi a megoldás?

vannak nő-társaim, akik nekem teszik fel ezt a kérdést.
nekem, mintha én tudnám.

jó. induljunk ki abból, hogy én tudom.
tudom, csak még magam sem merem-tudom elhinni magamról.
ők viszont látják, hogy én tudom.

no lássuk, akkor most, megengedem magamnak:
és most elhiszem, hogy tudom a megoldást.

első téma:

maradjak a pasim mellett, aki jól keres, mindent megad nekem, viszont teljesen elutasítja az érdeklődési körömet? vagy hagyjam ott? de akkor mi a garancia arra, hogy lesz másik kapcsolatom? és mi arra a garancia, hogy az egy jobb kapcsolat lesz?

azzal kezdem, hogy elmondom: ne várd tőlem a megoldást, és ne tőlem várd a döntést sem. ez a Te életed, a Te párkapcsolatod, így a feladat is a tiéd, hogy döntéseket hozz.
- kérlek, ne nézz most rám ilyen kétségbeesetten. idejöttél hozzám, kérdezel, én pedig válaszolni fogok. úgy látom, volt egy elképzelésed arról, hogy mi fog történni és most elkeseredtél, hogy nem az történik. valóban nem. én nem fogok helyetted dönteni. viszont segíteni tudok. esetleg segítek látni. – látom már megint olyasmit mondtam, amit nem tudsz egykönnyen feldolgozni… hát persze, hogy látsz, semmi baj a szemeddel, ezt én is tudom. na várj, találok egy hasonlatot, úgy könnyebben megérted…
ez olyan, mintha egy paraván mögött ülnél, és arra kérnél, hogy mondjam el mit látok az ablakon kívül. elmondani el tudom, de ettől Te még nem azt fogod látni, amit én látok, hanem a segítségemmel jobban el tudod képzelni, hogy mi van odakint. aztán ahogy beszélgetünk, egyszer csak eljutsz arra a pontra, hogy azt mondod: segíts kérlek felkelni, szeretnék kijönni a paraván mögül, szeretném én magam is megnézni, hogy mi van az ablakon kívül. és ekkor odamegyek hozzád, nyújtom a kezem és segítek. viszont a döntést Te hoztad meg, hogy felkelj, sőt az erő is benned van, ami ahhoz kell, hogy eljuss az ablakig. ezeket én nem tudom megtenni helyetted, és mint mondtam, nem is akarom. ez mind a Te feladatod. no jó, úgy látom mehetünk tovább és beszélhetünk a kérdésedről.

tehát: azt mondod, hogy alapvetően jól érzed magad a kapcsolatban, nem? szeretitek egymást, mindened megvan, nem féltékeny, nem gátol a szabadságodban, azt mondod, hogy jó vele. a problémád ott van, hogy nem tudtok beszélgetni? mi van még? hogy más programokat szerettek?

jaj, ne hülyéskedj már, ez normális. szép is lenne, ha ő elmenne veled, amikor a barátnőiddel találkozol, vagy neked kellene focimeccsre járnod…
hogy túlzok? nem tudom, miért gondolod, hogy túlzok. őszinte leszek veled, mert ezt beszéltük meg. csak emlékeztetni szeretnélek, hogy már az elején is mondtam neked, lehet, hogy fájni fog.

tehát azt látom, hogy abból indulsz ki, mintha csak az a megoldás létezne, amit te elképzelsz. a szavaidból azt veszem ki, hogy olyan pasira vágysz, aki pontosan azt szereti csinálni mint Te, viszont csak akkor, amikor Te akarod, és akkor is azt a programot, amit Te akarsz csinálni. tehát mondjuk ’shoppingolni’ szeretnél a barátnőiddel, akkor maradjon otthon, de ha közben elered az eső, akkor menjen érted. ha moziba akarsz menni, akkor olyan filmet nézzetek meg, amit Te kinéztél. ha étteremben ennél, akkor mindig olyan étterembe menjetek, amit Te szeretsz, amire Te épp abban a pillanatban vágysz.
igen, sokat hallottad tőlem, hogy fontos az önállóság, ill. fontos, hogy megtanuljuk az akaratunkat kifejezni (vagyis nem szabad hagynunk, hogy eltapossanak), de nem pont így értettem. amit Te most itt felvázoltál nekem, arról én azt gondolom, önzés.
úgy látom, most feszült lettél, ebből azt gondolom, hogy nem jó neked ezt hallani.
Drágám, az őszinteségről is azt képzeled, hogy csak annyira fájhat, amennyit Te szeretnéd? ha most tényleg azt gondolod, hogy szándékosan bántalak és sértegetlek, akkor szerintem most hagyjuk abba. én nem csak mondom, hogy szívesen segítek neked, hanem ez így is van. és nem azért teszem, hogy ettől jobb legyek a szemedben. egyszerűen azért teszem, mert elhiszem magamról, hogy a látásmódommal, vagy a tapasztalataimmal képes vagyok olyasmit mondani, ami segít. ami segít neked, vagy akár ami segít másoknak. és egyáltalán nem gondolom magamról, hogy tudom a „frankót”. csak talán látok valamit, amit Te nem. vagy még kézenfekvőbben: egy olyan oldalról vizsgálom meg a dolgot, ahonnan Te még nem vizsgáltad; és nem azért nem vizsgáltad onnan, mert hülye vagy, hanem azért, mert fel sem merült benned, hogy máshonnan is megnézd.

nos ezt szeretném most tenni: felvázolok neked egy másik lehetőséget. mert hidd el: van másik út! vannak más megoldások. csak nem látjuk. és azért nem látjuk, mert ezek a párkapcsolatok még ritkák, és nem a nyilvánosság előtt zajlanak. és más oka is van. mégpedig az, hogy valamiért úgy vagyunk kondicionálva, hogy csak a rosszat látjuk meg. megszoktuk, hogy szeretünk panaszkodni. megszoktuk, hogy a panaszkodással barátokat szerzünk… vagy legalábbis figyelmet. mert, ha elmondjuk az embereknek azokat a jó dolgokat, amik történnek velünk, ezzel nem barátokat szokás találni, hanem így lesznek irigyeink. (igazad van, egy lépcsőfokot kihagytam: mert „a jó dolgok” először nem „csak úgy” történnek velünk. először nyitottá válunk arra, hogy meglássuk az élet apró örömeit. észrevesszük őket, majd később már nemcsak észrevesszük, hanem velünk is történnek ilyesmik. egyre több ilyen pozitívum történik velünk, és egyre nagyobb késztetést érzünk arra, hogy mi magunk is okozzunk ilyen aprócska boldogságokat másoknak.)

Vajon képes vagy arra, hogy kilépj a megszokott, ismerős párkapcsolatokból? Elképzelhetőnek tartod, hogy kettős életet élj?

A következőképp gondolom: a pasival lenni, az lenne egyik életed - mert ha hiszel benne, hogy jó családapa lesz, és úgy érzed, tőle szeretnél gyereket, és szerinted a legjobb megoldás, ha mellette maradsz: tedd ezt - viszont ne felejtsd el a másik éned; hisz látom, hogy szükséged van rá. Olvass, találkozz barátokkal, akikkel beszélgethetsz a benned felmerülő gondolatokról és megoszthatod velük a kételyeidet, és tanulj, képezd magad, és fontos az is, hogy találj egy hobbit. Ha belefogsz ezekbe a tevékenységekbe, akkor majd meglátod, hogy nem lesz számodra probléma, hogy a pasid is végzi a hobbiját, és hogy találkozik a haverjaival ő is. mindketten élitek a külön életeteket is, majd pedig esténként találkoztok, és akkor még vidámabbak lesztek, még jobb lesz együtt lenni, megosztani egymással a nap eseményeit, a tapasztalataitokat, az élményeiteket. és ha gyakran vagytok egymástól távol, egyre jobban felmerül majd az igény, hogy együtt is szervezzetek programokat; és akkor majd szívesen fogsz lemondani egy-egy saját programodról, vagy saját tervedről a közös javára, vagyis annak a javára, hogy együtt légy vele. hidd el, hogy ilyen távollétek után neki is sokkal nagyobb kedve lesz olyan mozifilmre beülni veled, amilyet Te szeretnél megnézni. és a közös beszélgetéseitek ekkor tartalommal fognak majd megtelni, mert ekkor őszintén és nyitottan tudtok egymás felé fordulni, nem pedig úgy mint most, amikor a közösen eltöltött, de valamelyikőtök számára „kényszerként megélt” órák nyomása beárnyékolja a levegőt. emiatt a nyitottság szabad és befogadó légköre nem tud kialakulni, és könnyen érzelmi játszmák alakulnak ki.

igen, a benned felmerült kérdés jogos. de hát erre elég egyértelmű a válasz. gondold csak el: ha a sok távollét abban erősít meg, hogy mindkettőtöknek jobb, ha egymástól külön vagytok, akkor persze, hogy nincs jövője a kapcsolatotoknak, akkor jobb, ha különváltok; de nem jobb, ha ez most derül ki, mint 1-2 közös gyerek születése után?

nézzünk meg egy másik alternatívát is.

mert azt is mondod, hogy neked az az igazi társ, aki szellemi partner is, akivel megbeszéled a mindennapokban megélt történéseket, aki képes "más szemmel" látni a világot. a szavaidból néha azt érzem, hogy Te már nem akarsz „kísérletezni” ebben a kapcsolatban, és úgy hiszed, hogy a jelenlegi párod nem ilyen ember és nem is látod a reményt, hogy ő szándékozik változni. no akkor viszont mit vársz tőlem? nem tudsz szakítani, és tőlem vársz valami olyasmit, hogy kimondjam, hogy nem ő a Te embered?
ja, hát persze! ez is egy nagyon szépen felépített játék! ha látszólag meg kell téged győzzelek arról, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője – amit természetesen Te magad tudsz a legjobban – akkor a döntésed, a szakításod, meg az egész ügy felelőssége áthárul rám! tehát ha utólag megbánod, vagy visszacsinálnád, akkor mondhatod magadnak, hogy én vagyok a hibás, én beszéltelek rá a szakításra.. hát ha erre van szükséged, legyen így: én ezt a szerepet is szívesen vállalom, mert legalább értem miről is van szó. /no persze ez neked már kevésbé tetszik: rájöttem mit játszol, így már kevésbé lehetek jó bábfigura, mert nem biztos, hogy egészen pontosan a Te játékszabályaid szerint fogom játszani a szerepem…/

hogy vagy? még bírod? folytassuk?

ok.
most azt kérdezed, hogy ha eljössz tőle, akkor találsz e majd mást, olyat, akit szeretnél.
erre nincs garancia. ismerek olyan lányt, aki úgy döntött, hogy kivárja a szellemi társát. elég régóta vár…

/sokan vagyunk olyanok, akik kislányként elképzeltük a csinos herceget fehér paripán, és a herceg még nem jött. vagy más sokszor eljött – hittük ezt minden párkapcsolatunk kezdetén, mikor még rózsaszín szemüveg volt rajtunk – csak a szürke hétköznapok egy szempillantás alatt átváltoztatták hercegünket egyszerű emberré. és ezt azért tartjuk problémának, mert abban a tévhitben élünk, hogy egy egyszerű ember mellett nem történhetnek velünk csodák. pedig, ha ezt hisszük, akkor gyerekként nem figyeltük meg jól a mesék történeteit, vagy a mostani felnőtt énünk már átszínezte azt. ugyanis a mesékben is az állt, hogy vannak az életben próbák – ilyen próba, amikor a királyfi álruhába bújik és szegénylegénynek adja ki magát. és a mesékben ez az időszak arra szolgált, hogy a hősöket megmérettessék. hát akkor olyan hihetetlen dolog, ha nekünk is meg kell mérettetni magunkat?
kicsi gyerekkorunktól fogva abban nőttünk fel, hogy mindent meg kell érdemelni, mindenért keményen meg kell dolgozni, sőt néha meg kell harcolni. szüleink azzal a mondattal gyakran boldogítottak bennünket, hogy semmit sem adnak ingyen. nos ezek után ha valami úgymond az „öledbe hullana” akkor mit gondolnál? elhinnéd, hogy ez a tiéd? elhinnéd, hogy megérdemled? igen, valószínűleg azt gondolnád, hogy ez csak véletlenül hullott a Te öledbe, a szomszédnak kellett volna kapnia, nem neked; és minden percben attól tartanál, hogy mikor csöngetnek be, és kérik el, hisz ez nem a tiéd, mert nem lehet a tiéd… és mivel ennyire nem hiszel benne, hát ezért ilyesmi tényleg nem történik veled, vagy ha mégis, akkor valóban elveszik tőled.

azt kérded, hogy mi a teendő ilyenkor? mit kell tenni, hogy ezek a hiedelmeink eltűnjenek? szerintem próbálj meg minden este, lefekvéskor elkezdeni ébren álmodni. és álmodd azt, hogy Óz birodalmába utazol az éjjel. (neked más úticélod is lehet, nekem Óz a kedvencem, valahogy könnyen megy Dorothynak képzelni magam). no és tudd, hogy Óz világában minden vágy teljesül. ebben a világban minden, általunk nem kedvelt tulajdonságunktól meg tudunk szabadulni, és minden olyan tulajdonságot meg tudunk kapni Óztól, amire vágyunk! hisz Álomvilágban bármi megtörténhet! és ha ezt gyakorlod, képes leszel elengedni a hiedelmeidet, és vissza fog térni a hited is./

s mikor visszatért a Hited, akkor egyre többet, egyre tudatosabban álmodhatsz ébren, és egyszer csak meglátod: a dolgok másképp történnek. az élet mintha egyszerűbb lenne. kevesebbet kell keményen dolgozni, és így többet tudsz mosolyogni is…

no de térjünk vissza a párkapcsolatokhoz.
hol is tartottunk?
ja megvan, a tökéletes társ volt a téma.

szerintem kicsit olyan ez is, mint az iskola.
ha még nem tanultál meg írni és olvasni, nem tanultál meg számolni, akkor korai lenne még középiskolába menni, egyetemre pedig aztán végképp.
azt hiszem, hogy a párkapcsolatok is az élet különböző tanítási fázisai: amíg nem tanultad meg egyik ember mellett a leckét, addig nem tudsz továbblépni.
addig hiába vágysz jobb, "szellemileg fejlettebb" társra, nem fogod megkapni. szóval vagy maradsz egyedül - és tanulsz tovább, de egyedül, hogy eljuss oda, hogy már valóban "elegendő" legyen számodra a szellemi társ - vagy kapsz egy olyan társat, aki a Te mostani tanulási folyamatod tudja segíteni - ugyan még nem ő AZ, hanem ő egy segítő, hogy elsajátítsd azt, amire szükséged van.

igen, látom felkaptad a fejed: nem érted miért mondom azt, hogy "elegendő" legyen a társ. mert egy szellemi embert Te nem fogsz tudni zsarolni érzelmileg, és nem lehet vele játszmázni. nem fog megfelelni azon igényeidnek, hogy milyen ruhát vegyen fel, mikor legyen melletted és mikor hagyjon egyedül, mikor milyen programra kísérjen el. vagyis vele is lesznek "gondjaid" csak épp másfélék. neki hiába adod majd elő a korábbi pasik mellett jól bevált játszmáidat, ő ezeket nem fogja "bevenni", ő átlát majd rajtad. vagyis az a kapcsolat sem lesz számodra "tökéletes".

persze azért én sem gondolom azt, hogy ahány témát kell megtanuljunk, annyi pasi legyen az életünkben – bár ez sem lehetetlen. sokkal inkább hiszem, hogy eleve olyan embert „találunk meg”, akinek hasonló gondjai vannak, mint nekünk. ilyenkor, ha adódik egy konfliktus, akkor az mindkettőnkről és mindkettőnknek szól, mindketten valahogyan érintve vagyunk a témában. ha már elég érettek – vagyis tudatosak – vagyunk, akkor a konfliktust képesek leszünk „felülről nézni”, és így, egymást segítve, egymásra rálátva túl tudunk jutni egy-egy témán, át tudjuk magunkat dolgozni ezen, majd képesek vagyunk a kapcsolatot folytatni – kicsit eltúlozva mondhatom úgy is: egy magasabb szintre léphettünk. /látom bólogatsz: no látod hát ezért mondtam, hogy érdemes kitartani…/
és igen, jól látod: ha még nem merünk tudatosak lenni – hisz néha sokkal kényelmesebb és biztonságosabb a fejünket a homokba dugva élni – olyankor ismétlődnek meg szinte ugyanazon konfliktusok, és persze egyre erőteljesebben éljük meg őket. és ha továbbra is azt a jól bevált elvet valljuk, hogy legjobb a struccpolitika, akkor végül jön egy akkora konfliktus, amiről azt gondoljuk, hogy ez már számunkra megoldhatatlan, sőt kibírhatatlan, és úgy gondoljuk, egyetlen megoldás a szakítás.

ezután mindenkinek elmeséljük, hogy micsoda nagy döntést hoztunk – néha mártírkodunk, hogy mennyit tanultunk azáltal, hogy ilyen sokáig kibírtuk e mellett a rémes ember mellett – és természetesen úgy állítjuk be, hogy magunkat az elhagyott társ fölé helyezzük.
majd eltelik egy kis idő, és jön egy újabb ismeretség, jön egy újabb lehetőség egy kapcsolatra, és megint kialakul bennünk a remény, hogy Ő az igazi. és tudod mi történik? újabb konfliktusok jönnek. lehet, hogy nem pont olyanok, mint az előzővel, de garantáltan ismét fájdalmas témákat fog érinteni.
vagy pedig előfordulhat, hogy épp egy olyan emberrel hoz össze a sors, ahol azt fogod megélni, hogy nincs konfliktus. és ekkor mit gondolnál? esetleg már azt hinnéd, hogy mindent megoldottál? de vajon hogyan, ha nem emlékszel rá? Isteni kegyelemben volt részed? vagy? eleget küzdöttél, és most indulhatsz tiszta lappal, mert már megérdemled? és vajon, egy ilyen „tökéletes kapcsolat” boldogítana téged? egy olyan kapcsolat, amelyben minden pontosan úgy történik, ahogy Te akarod? semmi konfliktus, semmi ellenvetés, semmi kihívás?

tudod erről eszembe jutott egy vicc. /néhány viccet tényleg azért szeretek, mert a valóságból lettek szőve a szálai/ arról szól a vicc, hogy van egy épület, ahol pasikat választhatunk magunknak. bemehetünk az épületbe és felmehetünk az emeletre, ott kedvünkre körülnézhetünk vagy válogathatunk, de ha azt az emeletet elhagytuk egy következő emeletért, akkor már nem térhetünk vissza az előző emeletre. és ahogy az épületben felfelé haladunk, azt tapasztaljuk, hogy egyre jobb pasik vannak felfelé. a negyedik emeleten már megdöbbenve látjuk, hogy TÖKÉLETES pasik is léteznek, mert minden igényünket kielégítik. és mi történik? ahelyett, hogy választanánk egyet és boldogan távoznánk, mi nem ezt tesszük! hanem otthagyjuk a tökéletes pasikat, mert kíváncsiak vagyunk, hogy mi van az ötödik emeleten! és mikor felérünk, megdöbbenve látjuk, hogy az az emelet üres!

szerintem ez a vicc tényleg jól mutatja be, hogy milyenek vagyunk, mi nők…

AZ ÉLET „POZITÍV” OLDALA

2009-04-13T20:33:00.002+02:00

az alábbi írás 2008. 11.10-én született.
fájós és gyulladt szemmel ültem a laptop előtt, és a gondolataimat leírtam.
mindent, ami jött.
most megosztom.
hogy miért?
miért ne :-)

Az egész egy novemberi napos reggelen kezdődött. Talán tényleg az időjárás tréfálkozik velünk, vagy csak az érzékeim játszadoznak velem... nem tudom.
Az időjárás egyáltalán nem novemberi. Már reggel 8-kor erősen, fényesen süt a nap, mintha nem a tél kezdődne, hanem már a tavasz. A madarak sem tudják, mi történik velünk: boldogan csiripelnek már reggeltől, egymással incselkednek a faágakon, sőt még a kocsiút közepén is. Látszólag nem érdekli őket a hétfő reggeli csúcsforgalom: megszokták, hogy nagyvárosban élnek; valahogy a nemzedékeik már az urbanizált világunkba születnek bele, és génjeikben hordozzák a városi túlélés módszereit. Ám most úgy fest, hogy az évszakok őket is képesek megtréfálni: nem azt látom rajtuk, mint akik a télre készülődnek, hanem azt, hogy csak a pillanatnak, csak a most szépségének élnek.

- álljon meg a menet! Biztosan a madarakban történt változás? Biztosan és mások számára is egyértelműen változott a madarak viselkedése? Vagy csak én látom így? Lehetséges, hogy ez a változás bennem van, és ezáltal másképp látom a madarakat is? De ha ez igaz lenne, akkor én még a szakadó esőben is a napsugarakat látnám. Márpedig, ha esik, akkor esik: vizes az út, szürke az ég. Bár ha belegondolok, tegnap reggel a nagy borús szürkeség közepette a kórház udvarán észrevettem a pókkal játszadozó cicát. De micsoda élmény is volt megnézni őt, hogy mit csinál! Először csak azt láttam, hogy ott egy cica, és valamit aprólékosan vizsgálgat, és néha lekever neki egyet. Közelebb érve észrevettem, hogy az a valami, egy jókora, fekete pók. A cica felnézett rám, és másodpercek alatt felmérte, hogy nem vagyok számára más, csak lelkes közönség, így aztán még látványosabban folytatta a műsort. Immáron nemcsak magát szórakoztatta, hanem engem is. Elismerem: nem is akárhogyan. Akkor, abban a pillanatban eltűnt számomra a fáradtság, és még a szemem szúró fájdalma is: csak a pillanat volt és a látvány. Majd ez is elmúlt, elillant.

Az elején említettem, hogy az érzékeim játszadoznak. Gondolok itt a szemem jelenlegi állapotára. Általában mi emberek azt gondoljuk, hogy amit látunk, az a valóság. No de mi van akkor, ha becsukjuk a szemünket? Akkor, arra a pillanatra megszűnik a külvilág? Vagy arra a pillanatra eltűnik a fény? Mint amikor a kisgyerek tanulja érzékelni a külvilágot: mikor eltakarja kicsi kezeivel a szemét, ezzel aztán úgy gondolja, hogy a másik fél számára eltűnt ő is. majd elkezd felnőni, és ezek az apró csodák eltűnnek, megmagyarázódnak, ezzel aztán az Ezeregyéjszaka hihetetlen történetei is egyre hihetőbbek, érthetőbbek lesznek. Vajon kinek jó ez? Persze, egy darabig hiszünk abban, hogy ha már felnőttünk, és egyre tanultabbak, okosabbak, logikusabbak és racionálisabbak vagyunk, akkor közelítünk a tökéletes ÉNhez. Tökéletes vagyok, mert mindent tudok, amit meg nem tudok, akkor azt képes vagyok kikövetkeztetni. Mindent és mindenkit irányíthatok, mindent megvehetek. Mindent ki tudok számítani, semmi sem történhet velem csak úgy, véletlenül. És ebben a magam által alkotott TÖKÉLETES világban vajon tényleg mindenem megvan? Minden tökéletes? Vajon valóban boldog vagyok? Valószínűleg az, aki így él, még azt is képes elhitetni magával, hogy boldog. Hiszen a pontos kalkulációiban nem lehet hiba. Viszont ha hibátlanok a számításai, akkor csak az az egyetlen végeredmény létezik, hogy Ő MOST BOLDOG. Na jó, néha mégsem érzi magát igazán jól a bőrében, de hát ez a mai piaci viszonyok között normálisnak mondható. És így telnek a napjai addig, míg nem történik valami igazán váratlan, igazán kiszámíthatatlan dolog. Például beteg lesz. Vagy például csődbe megy. És hirtelen a Tökéletesség nevű lufi kipukkad. És ott marad a valósággal; vagy legalábbis egy másik valósággal kerül szembe. És nem tudja, most mit tegyen, hisz ilyen esetek eddig számára nem léteztek, mert a kalkulációinak nem lehetett volna ilyen eredménye. Egy darabig keresi, hogy mit rontott el, majd pedig újabb számításokba fog, hogy hogyan tovább - ez a rosszabbik eset. A jobbik eset az, hogy felhagy a számításokkal. Mert meglátja, hogy mindenféle kalkulációk nélkül is kisüt a Nap. Meglátja, hogy az emberek különösebb ok nélkül is mosolyognak. Sőt hirtelen eufórikus öröm önti el, mikor átadja az ülőhelyét egy néninek a villamoson, vagy mikor a pék már kérés nélkül is csomagolja kedvenc sajtos magos puffancsát.
/…és elgondolkozik: vajon korábban is átadta a helyét a villamoson? Egyáltalán észrevette a villamoson az idősebbeket? Vagy most lett ingyenes az utazás, és az idősebbek csak manapság utaznak? És vajon mi volt a péknél? De jó lenne emlékezni rá, hogy mióta a kedvence a sajtos-magos. A kiszámítható múltban nem volt helye, sem szerepe az ilyen apróságoknak. Most meg valahogy úgy fest, mintha ez lenne az ÉLET. Mintha ebből születne valami boldogság-féle. Lehetséges lenne, hogy a látható világ MÖGÖTT van egy másik világ? Vagy az anyagi helyzetének ilyen fokú romlása (avagy a hirtelen kialakult betegsége hátterében lévő, eddig ismeretlen vírus) valamiféle módon megtámadta az idegrendszerét? No de akkor mégis MELYIK a valóság?

Szóval a szemem állapotánál tartottam e kis kitérő előtt.
Az (egyik) valóság az, hogy az utóbbi időben eléggé felületesen kezeltem a kontaktlencsémet, és ily módon fordulhatott elő az, hogy valamiféle baci beköltözött a bal szemembe, s mint aki jól érzi ott magát, rögtön családot is alapított - s közben én mit sem sejtve éltem mindennapi életem. De valami módon a bal szememben lévő - immáron lakóteleppé szaporodott - társaságban harcok indulhattak el, mert viszálykodásuk már számomra is látható vörös és égető jelekben nyilvánult meg. /Remélem kedves olvasó, színes, képi leírásommal eléggé magad elé tudod képzelni, hogy most mi újság velem. Valószínű, hogy sokkal több információt kaptál ezzel, mintha csak azt írtam volna, hogy szaruhártya fekélyem van. Látod hová fejlődött az orvostudomány? Ma már nem valami számunkra ismeretlen, latinul megfogalmazott blabla jelöli az orvosi kórlapon a bajunkat! Ma már magyarul olvashatjuk - és képzeletünk révén szépen megmagyarázhatjuk azt. Hiszen mit is gondol az ember annak hallatán, hogy szaruhártya-fekély? Gyomorfekélyről ugye már hallottunk: ha idegeskedsz, nem eszel rendesen, no meg a piát sem veted meg, hát vigyázz, mert gyomorfekélyed lesz. No de ennek az egésznek mi köze a szaruhártyához?
Az biztos /orvos mondta!/, hogy baciktól van. Szóval az előbbi magyarázatom helytálló? A lakótelepnyi baci sokat idegeskedett, nem ettek, és piáltak, így nekem szaruhártya-fekélyem lett???/ Igen, jól látod, én még a saját betegségemből is viccet csinálok. (bár még az is lehet, hogy azt gondolod rólam: jól a pohár fenekére néztem, és ettől mesélek ilyeneket...) De hogy ez a viccelődés baj lenne? Nem hiszem. Ez most egy állapot. Kezdetben a szemem vörös, a szemhéjam dagadt volt, belül pedig szúró, égető érzést éreztem. Most - a szemcseppek hatására - már ezek a tünetek eltűntek, viszont - szintén a szemcseppektől - a látásom homályos. Most már mondhatom: javulok. És talán, ha továbbra is ilyen vidáman fogom fel ezt a kényszer-szabadságot, gyorsabban gyógyulok - úgy hírlik, a nevetés gyógyít!

Az imént azt emlegettem, hogy ez az egyik valóság. De mi lehet a másik? Érdekel?
Hiszed azt, hogy az életünk alapvetően "jó" /értsd számunkra pozitív/ mederben folyik? Elképzelhetőnek tartod, hogy ha valami betegség lép be az életünkbe, annak van valami oka, van valami jelentése, van valami, amit meg akar nekünk mutatni, amire rá akar világítani? /vagyis a betegség sem illethető a "negatív" jelzővel, hisz ha rájövünk a "mondandójára", akkor rögtön pozitívvá válik./

Tehát most ezen a gondolati úton indultam el. Piros, égető érzés a bal szemben. A fájdalomtól és a könnyezéstől be kell csukni a szemem. Ezek a tények - de vajon mit akarnak velem tudatni?

Van valami az életemben, amit nem akarok meglátni? Van valami, ami már égető, és már meg is könnyezem azt, de inkább becsukom a szemem, hogy ne fájjon annyira? (viszont csukott szemmel hogyan fogom meglátni? Vagy ha a megoldás maga a csukott szem, akkor a választ nem kint, hanem belül kell keresnem?) A szem a lélek tükre? Lelkem fájdalmát úgy orvosolom, hogy elhomályosítom a látásom?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejemben.

* * *

Ám a tovább-gondolást kicsit fel kell függesztenem, mert újra kontrollra kell mennem.. Erről eszembe jutott egy reggeli telefonbeszélgetés...
Felhívtam a rendelőt, hogy időpontot kérjek. Természetesen nem azért, mert ellenállhatatlan vágyat érzek, a neonfényű folyosó látványa vagy a kórházszag iránt, sőt még arra sem vágyom, hogy egy orvos a szemembe világítson, ne adj'isten turkáljon benne. Egyszerűen a tegnapi vizsgálatkor mondták, hogy jelentkezzek másnap a területileg illetékes rendelőben. Hát gondoltam először ezt telefonon teszem, mert semmi kedvem kétszer odavillamosozni. Nos Miss Nyanya - mint az a tejhatalmú személy, aki rendelkezik Dr. Szem teljes időbeosztásával - keményen rendre utasított: Ő csak tudja: Dr. Szem nem ér rá, ill. kizárólag akut eseteknek, és szerinte én nem vagyok az, így hát menjek csak oda délután 2-re, és várjam, hogy történjék valami - hátha valami időpontra bejelentkezett nem jelenik meg, és akkor tán még én is bebocsátást nyerek...

Így is tettem... Bár kicsit megszegtem a szemcsepphez tartozó utasításokat. Történt ugyanis, hogy úgy ítéltem meg: én nem is látok olyan homályosan, szóval képes vagyok a rendelőig elvezetni. Odafelé még nem is volt problémám, de a vizsgálat alatt belevilágítottak a szemembe, meg cseppentettek is bele valami új szert, ráadásul közben besötétedett. Egyszóval a hazafelé vezető út már egyáltalán nem tűnt biztonságosnak, de még kalandosnak sem. Előkerült bennem az a gondolat, hogy hogyan vagyok én a felelősséggel… mennyire érzek felelősséget a saját életem iránt?
* * *

Voltál már olyan helyzetben, hogy azt hitted, komoly beteg vagy? Mondott már olyasmit Neked orvos, hogy valami rendellenességet lát a leleteidben és kivizsgálásra van szükség, és egy specialistára, aki el tudja dönteni, hogy vajon a betegséged valami jóindulatú dolog, vagy esetleg valami halálos kór lappang benned? Ismered azt a félelmet, azokat a kétségeket, amik akkor öntenek el, amíg az eredményekre vársz?
Én ismerem.
És ismerem azt a semmihez sem hasonlítható boldogságot, amikor kiderül, hogy egészséges vagyok. Gyönyörű pillanatok azok…
…Olyan kristálytisztán emlékszem, ahogy felszálltam a villamosra, és örültem az emberek látványának. Mindenki olyan szép volt. Csillogott a szemük, ragyogott az arcuk. Úgy tűnt mindenki egészséges. Boldogan mosolyogtam a Világra és a Világ visszamosolygott rám! Éreztem, hogy azt sugárzom kifelé: az élet szép, hát örüljünk neki! - ez egy meleg tavaszvégi délutánon történt, az emberek kezdtek kinyílni, mint ahogy a természet, és látszott, hogy mindenki örül a ragyogó napsütésnek.
/Igen, az élet szépsége ilyen apró dolgokból áll…/

És most, ezen a nyirkos novemberi estén azon töprengek, hol az az életvidám önmagam? Vajon miért kell egy komoly betegség árnyéka ahhoz, hogy élvezzem az élet minden pillanatát? És hogy lehetek annyira felelőtlen, hogy homályosan látva is autóba ülök, mert az gyorsabb, az kényelmesebb, és az melegebb. Most szerencsém volt: épségben hazaértem. Nem történt semmi baj. De azt gondolom kockáztattam akár saját, akár mások testi épségét.
/Emlékszem, amikor egy maihoz hasonló, késő őszi estén a kocsim elé lépett egy ember. Nem is nézett körül, csak lelépett a járdáról, mert el akarta érni a villamost. Akkor lassan vezettem, és ez volt a szerencsénk, mert meg tudtam állni. Pont annyira értem hozzá a férfi combjához, hogy a lendület feldöntse. Én jobban megijedtem, hogy mi történhetett vele, mint ő maga. Akkor átéltem minden felelősségét annak, hogy autót vezetek. Hiába vezetek évek óta, hiába vagyok akár óvatos, akár figyelmes, ha egy gyalogos nem figyel, elbambul, rosszul lesz vagy részeg: bármi megeshet. Az eset után egy jó ideig sokkal nagyobb figyelemmel vezettem, de ez is elmúlt./

***

Változó kedélyállapotú, szeszélyes emberekre szoktuk mondani: olyan, mint az időjárás.
Rájöttem, ez rám is igaz! De még mennyire!
Nézzük például, amikor pár napja megláttam, hogy szakad a hó: olyan gyermeki örömmel gyönyörködtem a hatalmas hópelyhek látványában, mintha először pillantanék meg ilyesmit! Észrevetted már, hogy a hópelyheknek milyen szép mintázata van? Láttad, hogy különböznek egymástól? Nézted már táncukat hosszasan a meleg szoba ablakából?
Nagy havazással kapcsolatban biztosan mindannyiunknak van kedvenc élménye, ill. kedvenc tevékenysége. Van, aki a legnagyobb havazásban imád kimenni, és lassan lépdelni a leesett, szűz hóban, és hallgatni közben a hó ropogását. vannak, akik elengedhetetlen vágyat éreznek a hógolyózás iránt. Sőt, ismerek olyat, akinek a hólapátolás is szórakozás, vidám móka. Nekem hóesésben a legkedvesebb élményem: ülni a haladó, fűtött autóban! Nem emlékszem, hogy mikor tapasztaltam meg először ezt az érzést, de havazásban gyakran előjön és elfog ez az ismerős, kellemes vágy, melyet azonnal meg lehet élni! Tehát: amikor nagy pelyhekben hull a hó, és már nem olvad el, hanem megállt az utakon, és a hókotrók sem bírják; nos, egy ilyen estén ülj autóba! Ilyenkor lassan haladnak az autósok, és a forgalom zaja is eltűnik, helyette csak hó ropogását hallani. Igyekezz olyan utat választani, amit kevesen használnak (vagy kérj fel valakit sofőrnek, mert az anyósülésről biztonságosabb ez a „játék”). No és ekkor kipróbálhatod, hogy milyen úgy belebambulni a havazásba – a reflektorfény megvilágítja a hópelyheket, viszont a háttérben ott az éj sötétsége –, mintha valamiféle űrutazáson vennél részt! Te haladsz, és jönnek veled szembe ezek az apró fehér „csillagocskák”; némelyik kitér az utadból, némelyek viszont elporladnak előtted… nem vagyok biztos abban, hogy ez a dolog mindenkinek ekkora élmény, ill. hasonló képeket és képzettársításokat ad, de nekem ebben az élményben benne van a világ keletkezése, benne van a születés és elmúlás, és ez az egész mind olyannyira természetes, és olyan közeli, ismerős élmény.

***
Elállt a hóesés, és furcsa módon este elkezdett olvadni. Majd másnap jött egy kis napsütés, és szinte mindent felszárított. Ezután a nappali felmelegedést újra követte egy erős lehűlés estére, és most az az igazi, szeles, száraz hideg van kint.

/Emlékszem arra az időszakra, amikor ciki volt sapkát hordani, és az igazi vagányok a legnagyobb fagy idején sem vettek fel „fejfedőt”. Ez ma már másképp van, és már a fiatalok többsége is belátja azt, hogy az egészség fontosabb, mint a divat. Ma este például nagyon sok lányt láttam felhajtott kapucnival sétálni. Ennek csak az lehet a hátránya, hogy az ember oldalra egyáltalán nem lát benne, csak ha elfordítja a fejét…/ Na ne félj, nem fogok most hosszasan ezen témák egyikéről sem esszét írni, hanem egy hasonlatra hívnám fel a figyelmed.

Olvasd el kérlek újra az időjárási-leírásom:

Elállt a hóesés, és furcsa módon este elkezdett olvadni. Majd másnap jött egy kis napsütés, és szinte mindent felszárított. Ezután a nappali felmelegedést újra követte egy erős lehűlés estére, és most az az igazi, szeles, száraz hideg van kint.

Amit itt összefoglaltam, az 24 óra alatt történt. Többszöri, erőteljes változás. és mi van közben velünk? És mi van a többi élőlénnyel? Van bárki, aki tiltakozik? /persze, van, de az orrunk alá mormoláson kívül mi mást teszünk?/ van bárki, aki azt kiáltja az utca közepén, hogy ELÉG a HIDEGBŐL? Kiállnak az emberek az utcára sztrájkolni az időjárás ellen? És mit csinálnak a kutyák? És a madarak? SEMMIT! Vagyis inkább MINDENT, a legtöbbet, amit tehetnek: ELFOGADJÁK! Elfogadják, mert pontosan tudja mindenki, hogy az időjárás ellen semmit sem tehetünk. Így hát kár érte a szó, az energia, az idegeskedés. értelmetlen, hisz hiábavaló. De ha ennyire könnyen megy nekünk nap, mint nap az elfogadás, akkor miért csak az időjárással gyakoroljuk? Nem könnyítené meg a hétköznapjainkat, ha gyakrabban tennénk? Ha elfogadnánk a közlekedési dugókat, és megállna mindenki a kereszteződés előtt, ha nem tud áthaladni. Elfogadnánk a hosszú sorban állást egy-egy pénztárnál, nem pedig lesnénk, hogy mikor nyit egy újabb pénztár, ahová odafuthatunk, ahol elsők lehetünk. Miért van szükség ennyi versengésre? Eltűntek az életünkből a nemes harcok, a komoly megmérettetések, és ilyen ál-versengésekkel akarjuk pótolni azokat? Nincs olyan valódi helyzet az életünkben, amelyben tudjuk: jók vagyunk, elsők vagyunk, ezért ezt helyettesítjük ilyen apró morzsákkal?

***

Elgondolkodtam azon, hogy vajon az emberek mikor mit részesítenek előnyben, minek van épp prioritása az egyén életében? /Természetesen ebben a témában is elsősorban saját ismeretségi köröm nézem át, ill. saját tapasztalataimról tudok mesélni./ Ez a dolog is nagyon változik életkoronként és társadalmi helyzetenként egyaránt.
Tudjuk, hogy egy kezdődő szerelem idején a másik az, aki a fókuszunkban van, ő tölti ki minden gondolatunkat; majd ha ebből kapcsolat lesz, akkor minden időnket a Kedvessel akarjuk tölteni. Tudjuk azt is, hogy egy kismama minden gondolata a pocaklakó körül forog, és megszületése után pedig évekig mindenben a gyermek az első. Ha vásárolunk egy lakást, vagy épp új helyre költözünk, akkor ez a tevékenység, és az ezzel kapcsolatos bebútorozási és berendezési teendők vannak a szemünk előtt, és ez emészti fel minden időnket /no meg pénzünket is../. Ha találtunk magunknak egy érdekes tanfolyamot, vagy munkahely-változtatásban vagyunk, akkor erről tudunk hosszasan beszélni a barátainknak. Tehát van az „újdonság varázsa” típusú halmaz.

Aztán lehet az időjárás, vagy a politikai helyzet, egy-egy gazdasági- vagy sportesemény, TV műsor, vagy akár egy-egy szomszéd, amik jól kitöltik az emberek figyelmét. Ezt, mondjuk hírek halmaznak nevezem. (ebbe a halmazba leginkább olyan emberek tartoznak, akik sok időt töltenek a TV előtt.)

Aztán ünnepek, vagy nagyobb családi események körül sokak minden idejét elveszi az ünnepi készülődés: a különleges menü kiválasztása, alapanyagok bevásárlása, az ajándékok kigondolása és beszerzése, takarítás előtte – majd utána… – és az egész díszvacsora megszervezése és lebonyolítása.

És a munka-halmazról még nem is beszéltem. Ide tartoznak pl. azok a kereskedelemben dolgozó emberek, akiket így ünnepek előtt jóformán csak fényképről ismer a családja. Mert az utóbbi években azt tapasztaltam, hogy például a karácsony olyannyira nagy biznisz, hogy minden kereskedelmi cég az összes erejét beveti, hogy helytálljon az egyre nagyobb igények kielégítésére vágyó nagyközönség előtt. /Mostanában elgondolkodom azon, hogy ezek a túlórázó emberek miért is teszik ezt ekkora hévvel? Olyan jó túlórapénzt kapnak? Vagy nem túl jó ez a túlórapénz, de a semminél azért több, és ha a főálláson kívül nincs más lehetőség további bevételre, akkor bizony ez a karácsonyi hajtás egy jó alkalom lehet arra, hogy embereink pl. a karácsonyi túlórákkal szedjék össze az ajándékvásárlásra valót. Vagy lehet, hogy a plusz-pénz egyáltalán nem jó, sőt megkockáztatom: tán nincs is, csak épp olyan nagyon sokat hallani a munkanélküliségről, hogy az emberek féltik az állásukat, és inkább igent mondanak a többletmunkára, csak hogy az állásuk megmaradjon? Aztán vannak azok a beosztottak, akik a nagyobb hajtásban elvállalt pluszmunkát csak azért végzik, mert ezzel bizonyítják önnön fontosságukat – maguknak, társuknak, környezetüknek. Vagy szeretik, ha mártírok lehetnek? (Tulajdonképpen a mártírkodás is egyfajta energia-szerző tevékenység: ha sajnáltatom magam, ezzel több figyelmet vívok ki; több figyelem=több energia.) Vannak a kicsit magasabb beosztásban lévő karrieristák – ők azért hajtják magukat túl, hogy a ranglétrán egyre feljebb haladjanak?

Azt hiszem, hogy még sorolhatnám… De mit érnek, ezek a dolgok? Ha „csak” az eddig vázolt köröket átgondoljuk – szerintem a leírtak között mindenki találhat olyat, amiben magára ismer – vajon mikor vagyunk magunkkal? Mikor szentelünk időt magunknak: jólápoltságunknak, hobbinknak, egészségünknek? MIKOR? Mikor vesszük észre az élet szépségeit? Mert szerintem az állandó futkározás, munkavégzés, és ennek velejárójaként fellépő fáradság közepette nagyon nehéz észrevenni a szépet és a jót az életünkben, vagy a környezetünkben.

Ismerem azt az érzést, hogy tervezek valamit, várok valamire. Gondoljunk csak bele, mindannyian mondtuk ezeket a mondatokat:
majd ha nagy leszek, majd ha elvégzem az iskolát, majd ha dolgozom, ha jobb munkahelyet találok, ha lesz elég pénzem, ha megtalálom a párom, ha megszületik a kisbabám, ha felnő a gyerekem, ha nyugdíjas leszek… ha eljön a tavasz, ha leesik a hó… és? Ezeket a mondatokat tényleg komolyan mondogatjuk magunknak és másoknak? De vajon miért? Miben bízunk? Már sok ilyen „majd ha” állapotot elértünk és utána gyorsan túl is léptünk, és kerestünk egy újabb „majd ha” kezdetű mondatot. Legalább megálltunk közben egy rövid időre, hogy elgondolkodjunk azon, mennyire volt értelme a tervezgetésnek? Leültünk egy percre, és átgondoltuk, hogy mit csináltunk jól, vagy mit csinálhatnánk másképp?

Döbbenetes számomra az, amikor egy ember fogyókúrázik, havonta újabb és újabb módszereket próbál ki – szinte eredménytelenül – ahelyett, hogy legalább hetente egyszer elmenne és sportolna valamit (vagy elgondolkodna azon, hogy miért van szüksége a plusz zsírpárnákra? Mi elől akarja ilyen módon „megvédeni” magát?) Vagy a másik, aki nem érti, hogy miért olyan rosszak az orvosi leletei, a diéta ellenére vajon mitől olyan rossz a gyomra, de közben egy főétkezést elintéz 5 percben, mellette pedig állandóan idegeskedik. /Jó, mondd azt, hogy könnyű nekem, meg hogy én mindenre tudok példát hozni. Igazad van, valóban sokkal könnyebb példát találni mások életéből, mint a sajátoméból. Azt viszont rosszul gondolod, hogy nekem könnyebb. Nem az. A saját életemben én sem látok rá minden dolog ok-okozati összefüggéseire, de azon vagyok, hogy ezeket kibogozzam. Mert nem elég már nekem, ha „csak” élem a dolgokat, nagyon vágyom rá, hogy megéljem őket és meg is értsem az okokat... és a miérteket./

Mikor ébredünk már fel?
Persze, ezt a kérdést csak annak tehetem fel, aki már tudja, hogy alszik.
Sajnos kevesen tudják.
Nem, dehogy, szó sincs róla, hogy azt gondolnám, buták.
Sokan vannak, akik elég okosak ahhoz, hogy tudják: ha már elfogadják azt, hogy alszanak, sokkal nehezebb lesz úgy tenni, mintha ébren lennének…
/de vajon engem az miért zavar, hogy mások mit tesznek, és gondolnak?/
Tulajdonképpen dönthetek úgy, hogy nem zavar, hogy mások mit tesznek.
Dönthetek úgy akár ebben a pillanatban is.
És akkor ahelyett, hogy álmomban a többi alvóhoz odasétálva keltegetném őket, tehetem azt, hogy rájövök, hogyan ébredhetnék fel. Én magam. És majd ha felébredtem, akkor megismerem azokat, akik már ébren vannak. És még akkor is figyelhetem azokat, akik még alszanak.

Akkor rajta: ébresztő!!!

egy szeptemberi nap pillanatai

2007-10-25T16:56:00.000+02:00

valamikor szeptember végén íródott…most közzéteszem.
ez egy kedves történet volt nekem.
talán adok vele valamit Neked is.

… talán a kezemre kötött halványzöld szalag okozza…
vagy a beszedett magnézium hatni kezdett?…
vagy talán nem is kellene okokat keresnem, csak elfogadnom, ami épp van…

Olyan szép béke van bennem.
Nem sietek sehová, sétálgatok lassan, komótosan,
mégis teli figyelemmel a külvilág felé.

Rájöttem, hogy mi okozza a sietséget.
avagy hogyan alakul ki…

Haladok a napomban, és időkorlátokat állítok magamnak!
/persze állít „külső” tényező is: pl. munkahely, egyéb
időhöz kötött programok, boltok nyitva tartása, stb./
de tudom, alapvetően mégis én határozom meg saját korlátaimat…
az időben és a térben, kívül és belül egyaránt.

Nos amikor úgy érzem, hogy még jól állok idővel, akkor hirtelen úgy döntök,
hogy ide vagy oda, de még be tudok „préselni” egy-egy tevékenységet.
Persze a végén ebből nagy kapkodás és végül késés lesz.

Ma reggel más döntést hoztam. Elhatároztam, hogy ma az adott pillanat
és a figyelem határozza majd meg a napomat.
Nem érdekelt, hogy hányra érek be dolgozni.
Elkészültem, és komótosan elindultam.
Vezetés közben néztem az embereket az utcán, ahogy
sietősen haladnak vagy épp állnak a megállóban, beszélgetnek,
gyereket fegyelmeznek vagy kutyát sétáltatnak.
Láttam a többi autó sofőrjének arcát, ahonnan leolvasható volt
a feszültség vagy a vidámság. Kinek melyik, attól függően,
hogy ma reggel ki mit választott.
Még a hulló falevél útját is képes voltam megfigyelni.
A munkahelyemen is lassabban és figyelmesebben, sőt türelemmel
voltam jelen. Ezáltal semmi sem zavarta meg a belső békémet,
külső zaj nem tudott behatolni ide.
Délután kényelmesen elindultam, és hiába nem siettem, mégis
elértem az üzletek nyitva tartását, és sikerült mindent elintézni,
amit terveztem; vagyis amire úgy gondoltam, hogy csak akkor
szánok időt, ha úgy alakul. Minden kapkodás és sietség nélkül.
És most, mint aki egy kiránduláson egy idegen városban
ráérősen sétál, betértem egy kávézóba inni egy forró csokit.
Arra a hírre, hogy nincs Internet – tehát nem tudok felmenni
a blogra – sem tántorodtam el, hanem kértem a pincérlánytól
a csokim mellé egy jegyzet-lapot, hogy akkor kézzel írjam le
a gondolataimat, amit most Te olvasol…

megyek az utamon

2007-09-07T15:28:00.000+02:00

megyek az utamon.
haladok.

/Most akár belém is köthetsz, ha akarsz.
megkérdezhetnéd: „mi az, hogy az én utam?”
Persze, hogy az enyém!
az enyém, amíg rajta vagyok,
és a tiéd, ha Te vagy rajta.
pont ennyire. csak így. ilyen egyszerűen./

Örülök, hisz pontosan tudom,
milyen sokáig vártam.
álltam csak ott, egy helyben.
igen emlékszem, jó volt az is.
ott és akkor, az volt a jó!

álltam és vártam.
teli voltam félelmekkel és kételyekkel.
és akkor jöttek mások.
ennek nagyon örültem.
boldoggá tett a tudat, hogy nem vagyok egyedül.
összegyűltünk, és beszélgettünk.
megosztottuk a tapasztalatainkat és beszéltünk az Útról.
Egységben voltunk.
úgy hittük, hogy Így, majd együtt elindulunk.
de egyszer csak észrevettük,
hogy senki sem teszi meg a kezdő lépést.
ott vártunk, és képzeletben már bejártuk az Utat,
pedig még el sem indultunk.
/vagy mégis? igen, valóban lehetséges… talán elmozdultunk
a kezdeti helyről?! de annyira picit és olyan együtt, hogy
fel sem tűnt?/

és hirtelen azt éreztem, hogy nem bírom tovább!
mire várjak, és még meddig várjak?
teli vagyok energiával és lendülettel,
úgy érzem: mennem kell!
és hirtelen rájöttem: bátorrá váltam.
hogy mikor történt, nem tudom.

Döbbenetes volt megélni azt, hogy haladok.
nagy sebességgel mentem már,
és nem tudom, mikor indultam el!

már nem látlak benneteket és nem hallom a hangotokat.
úgy érzem, nem fordulhatok vissza, mert akkor
eltűnik szemeim elől a látóhatár,
és talán alábbhagy a lendületem.

hogy hová sietek?
érzem, hogy hosszú az út és vonz a távolság.
tudom, hogy minél nagyobb a tempóm, annál több helyet
és dolgot ismerhetek meg az út során.
és a megtett kilométerek egyre több erőt adnak
egy újabb távhoz, egyre több hitet, az újabb kihíváshoz.

igen, persze néha nekem is fáj valamelyik részem, néha elfáradok.
ilyenkor megállok és megpihenek.
hogy milyen hosszasan pihenek meg, azt nem tudom előre.
majd ha jön a lendület, akkor tudni fogom, hogy mennem kell tovább.

azt mondod, hogy magányos küldetés lehet az enyém?
jaj, dehogy!
Mások is járják ezt az utat, és gyakran van úgy,
hogy egyforma a tempónk.
olyankor megyünk együtt.
sokáig.
azután lemorzsolódunk egymástól,
és megint másokkal találkozunk.
gyakran előfordul, hogy
egy-egy pihenő alkalmával bevárjuk egymást.

jól van, hallom én, nem győztelek meg.
Te csak mondod:
„szerinted ez egy magányos küldetés”
erre csak egy kérdéssel tudok válaszolni:
miért, melyik nem az? …

örülök, ha csatlakozik valaki és elfogadom őt útitársnak.
de ha a tempó úgy diktálja, szétválunk.
Miért, szerinted jobb, ha csak
azért ragaszkodunk a társasághoz,
hogy ne legyünk egyedül?
Persze, lehet, hogy Te így gondolod. Rendben.
És ezt annak a tudatában vállalod, hogy tudod:
ekkor nem a saját tempódban haladsz?
ismerem jól ezt is, már kipróbáltam.
De nekem akkor hamar megfájdult valamelyik testrészem,
vagy éreztem, hogy gond van a levegővétellel.

/pedig az úton nagyon fontos, hogy
megengedd magadnak, hogy lélegzethez juss…/

no és amíg azzal foglalkozol, hogy a másikkal
tudd tartani a tempót, addig másra már nem jut
a figyelmedből.
nem láthatod a tájat, ami mellett elhaladsz, és
nem állsz szóba másokkal sem, hisz ahhoz előbb
meg kell pihenj, hogy újra kapj levegőt.

ritkán előfordulhat mégis, hogy találsz valakit, akivel
azonos a tempód, azonos a lendület, egyszerre fáradtok el,
vagy ültök le pihenni.
ez nagyon jó tud lenni,
élvezd csak ki minden pillanatát!

… de közben néha figyeld magadat,
kicsit kívülről is:
valóban a saját tempódban haladsz, vagy
követed a másikat?

Fogadd el úgy, ahogy van, éld át a boldogságot,
amit kapsz, de köszönd meg, ha úgy érzed
megváltozott a tempó és haladj tovább…

/készült: 2007. augusztus 30. éjszaka/

"csoport-én"

2007-08-15T15:19:00.000+02:00

a napokban újra nagyon sok gondolatom jár a baráti kapcsolatok körül, hát boncolgatom még ezt a témát egy kicsit.

például, voltak osztálytársak:
együtt jártunk általános- vagy középiskolába, majd mikor végeztünk,
akkor más-más irányba ment az utunk.
mindegyikükre nem mondhatom, hogy barátaim voltak, csak haverok.

régen láttuk egymást, különböző a szakmánk, más az érdeklődésünk.
ismerjük egymás elérhetőségét, de mégsem keressük egymást.
elmúltak az iskolaévek, így elmúlt az, ami közös, ami összeköt.

eltelt azóta 10-20 év és hirtelen valakinek az az ötlete születik:
találkozni kellene.

volt már azóta osztálytalálkozó, megtudtuk ki mit dolgozik, megtudtuk
kinek lett családja.
de vajon mi szükség van újabb és újabb találkozókra?
miről tudunk beszélgetni?

és milyen minőségűek lesznek ezek a beszélgetések?

***

szeretek találkozni „igazi” barátokkal, és velük együtt órákon át tudunk beszélgetni magunkról, tapasztalatainkról, az életről. ezek a találkozások sem rendszeresek, de van bennük egy fontos momentum: ott tudjuk folytatni a társalgást és olyan nyíltan, ahogyan abbahagytuk.
tudom, hogy számomra nagyon fontos a „minőségi” beszélgetés. azzal, hogy nincs tévém, már eleve kizárok elég sok téma-lehetőséget, és így egyre szűkül a kör is, akikkel beszélgetést kezdeményezek.

de mitől lesz valakiből „igaz” barát?

* * *

jártam 2-3 éves tanfolyamokra is, ahol sok érdekes emberrel ismerkedtem meg.
amíg a tanfolyam tartott, addig gyakran találkoztunk, még az órákon kívül is:
összejöttünk és beszélgettünk, vagy leveleztünk.
de a tanfolyamok is befejeződnek egyszer, és a kapcsolatok távolodnak majd elkopnak.
egyre kevesebbszer levelezünk, egyre ritkábban beszélünk telefonon, és már nem mondjuk, hogy jó lenne összefutni valamikor.

megpróbálok egy kicsit mélyebbre menni a témában, hátha kitalálok valamit…

Egy tanfolyamra azért jelentkezik valaki, hogy elsajátítson valamit, amiről úgy gondolja, hogy szükséges a számára. Ez az elsődleges szempont. A tanultak beépülnek, és az „én” ennyivel többet fog tudni.
Vajon mikor működik jól egy tanfolyam, egy csoport?
vegyünk egy példát:

beiratkozom egy tanfolyamra; mondjuk - az egyszerűség kedvéért –
legyen ez egy nyelvtanfolyam.

tegyük fel: vállalom, hogy befizetem a tandíjat, vállalom, hogy járok minden órára, vállalom, hogy elkészítem a házi feladatot, vállalom még azt is, hogy X órát tanulok hetente. A másik, harmadik, stb. „tanuló” is tesz hasonló vállalásokat.
csak épp másmilyenek a képességeink, más a szorgalmunk, és különböző mennyiségű szabadidővel rendelkezünk, így alapvetően más a „vállalásunk”.
lehet, hogy az egyik „tanítvány” elhúz, a másik lemarad. lehet, hogy a tanár az egyiket dicséri, és vele láthatóan szívesen foglalkozik, őt szereti felszólítani, vele szívesen beszélget, mert könnyedén válaszol a kérdésekre. a lemaradt „diák” talán kap néhány kritikus mondatot, de lehet, hogy a tanár végül annyiban hagyja a dolgot, mondván „nem tanulhat a diák helyett”.

és most bejött a képbe egy fura gondolat – most találtam ki :-)

mi van akkor, ha nem azért folytatom a tanfolyamot, hogy „én” többet tudjak?

mi lenne, ha úgy gondolnám, hogy az elsődleges szempontom a „csoport-én” fejlődése?

vagyis mi - akármennyien is legyünk ebben a csoportban - vállaljuk, hogy nem kizárólag a saját szempontjainkat tartjuk szem előtt, hanem magát a csoportot egy közös egésznek, egy elválaszthatatlan egységnek vesszük?

már eleve azzal a tudattal jelentkeztünk a csoportba, hogy célunk a teljes csoport – vagyis a
csoport minden egyes tagjának – a fejlődése!?

ha ez a „csoport-éntudat” kialakulna a tagok mindegyikében, akkor talán nem lenne széthúzás, nem lenne az órákról „lógás”. nem az lenne a fontos óráról-órára, hogy „az én feladatomat oldjuk meg, az én hibáimat javítsuk ki, velem foglalkozzon a tanár, stb”

milyen jó is lenne, ha mindenkiben működne a saját kis „csoport-műszere”, amivel megérezné, hogy most hová kell tenni a hangsúlyt – a figyelmet – a csoport melyik részére.

… rájöttem, hogy semmi újat nem találtam ki, vagy fedeztem fel, hiszen sokan erre törekszünk, ha nincs is így megfogalmazva…

igényelnénk – sokan – a rendet a házban, ahol lakunk; vágyunk a tisztaságra, a környezet védelmére, de ez mind-mind mennyivel könnyebb lenne, ha „csoportként” gondolkodna mindenki…

a "szürke" hétköznapok

2007-08-09T13:16:00.000+02:00

azt írtam kb egy hete, hogy még mesélek.
nem írtam még le a hálókocsis-utazás történetét,
nem írtam arról az erős érzésről, ami akkor támadt bennem,
mikor megláttam a vonat ablakából a tengert,
nem írtam barcelonai sétánkról,
és nem írtam a reptéri kis kalandunkról sem.

de most nem is fogok...

Ez a blog 2 éve Camino kapcsán indult,
és idén ennek kapcsán folytatódott újra.

és most úgy érzem, hogy nekem ez jó:
néha kikapcsolódni, leülni és leírni, ami bennem van.
átadni.
nem másnak: magamnak.

tudjátok nagyon jó érzések voltak bennem, mikor hazajöttem:
béke és nyugalom volt bennem, és tudtam a dolgokat "kintről" szemlélni.
majd bejöttem dolgozni, és elindult egy változás bennem:
úgy tűnik elillan a szemlélődő-nyugalmam.
egyrészt a munkát monotonnak érzem és nem hoz kihívást.
másrészt annyira zavaró azt látni és tapasztalni, ahogy az emberek itt,
egy kis közösségen belül is mennyire harcolnak egymással.
csak ülök és nézem, de nem értem.
látom a közönyt, a dacot, az ellenállást, az okoskodást,
az "én mindenkinél mindent jobban tudok" hozzáállást.
hallom a vitákat.
látom az ego-kat.
sehol egy őszinte mosoly, egy baráti mondat.
sehol a "régi" banda.

miért gondolom úgy, hogy mindez azért alakult így, mert
hiányzik egy rendszer és mert hiányzik egy erős kéz?

a lovaglás jutott eszembe.
csak akkor "fogad szót" a ló,
csak akkor tudod igazán irányítani Őt,
ha Te magad határozott vagy,
ha biztos vagy magadban,
ha tudod merre mész,
ha látod a célt.

ez a ló már rég önállósodott és
annyi fele fut, ahány lába van.
de hogyan lehet az, hogy a lovas ezt nem látja???

kimentem egy kicsit "sétálni".
(fel kellett adnom egy csekket)
olyan jó volt látni, hogy ebben a betonrengetegben,
és itt a kamionok között is itt van a természet,
csak egy kicsit "másképp" kell nézni.
kicsit felfelé.
vannak szép fák (olyan helyes puha gumói vannak még
a gesztenyének) és vannak a kék égen szép fehér
pamacsfelhők.

ez a 10 perc visszazökkentett, de mindössze addig,
mig nem léptem be újra az ajtón...

no mindegy, most nem tehetek mást.
és nem is szeretnék vágyni másra.
(de hiszen már ez is egy vágy :-)
figyelem az érzéseket magamban és
figyelem a jelzéseket.
de azért belül érzem, hogy valamire várok.
várok arra, hogy jöjjön a változás...

Augusztus 3 - Budapest :-)

2007-08-03T11:16:00.000+02:00

Sziasztok!

Jelentem: hazaértünk!

de hozzá is teszem gyorsan: nem volt könnyű...
(ahogy az sem könnyű most nekem, hogy visszaszokjak a magyar billentyűzetre...
folyamatosan keverem az y és z betűket és nem akarnék használni ékezetet...
döbbenetes nekem, hogy 3 hét alatt így rászoktam a kinti billentyűzetre!)

Tehát:
ott tartottunk, hogy Burgos, háromcsillagos hotel.

másnap (szerdán) délig kellett elhagyni a szállodát. megbeszéltem a recepcióssal,
hogy otthagynánk a csomagunkat estig. utána bementünk Burgos központjába.
az volt a tervünk, hogy ha látunk 2 zarándokot, akkor nekik fogjuk adni a botjainkat.
nem is volt olyan könnyű...

végül megláttunk 2 idősebb nőt, keresték a nyilat és nem volt botjuk.
odamenünk hozzájuk és leszólítottuk őket. elmondtuk, hogy jövünk haza, hogy
honnan jövünk és hogy vigyék tovább a botokat. mondták, hogy jó, Finisterra-ban
be fogják dobni őket a tengerbe.
nekem ez nagyon megható beszélgetés volt, és láthatóan őket is megérintette ez
a dolog.

utána sétálgattunk az óvárosban - jó volt, kellemes árnyékot adtak a magas házak,
ill Orsi megjegyezte, hogy valószínűleg a "régiek" még tudtak építkezni és megtervezték,
hogy a városon át tudjon haladni a légáramlat, mert az előző napi fülledt és fullasztó meleget
nem éreztük.
Találtunk egy kávézót egy árnyékos téren, és ücsörögtünk, nézelődtünk, és megéreztem,
hogy ott és akkor nagyon a helyemen vagyok. Segített ebben Tolle is /a könyve, amit akkor
olvastam/ és minden ami ott a "most" volt.. és valahogy ebben a "most"ban telt tovább a nap.

ebédeltünk, majd egy folyóparton lévő park egy árnyékos padján töltöttük a délutánt,
és csak úgy voltunk. egyikünkben sem volt olyan érzés, hogy ez tulajdonképpen kényszeres időtöltés, hisz már szobánk nincs, hogy KELL várjuk az éjjeli vonat-indulást, és addig el KELL tölteni az időt.
Ott ültünk, mintha nem is lenne más dolgunk. és tényleg: akkor és ott nem volt más VÁGY bennünk, csak LENNI. Nagyon finom érzés volt. Felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon itthon miért nem tudunk így lenni? de most van bennem egy gondolat - jaj, ezt a mondatot már nem is jól kezdtem... - szóval egyszer-kétszer megtapasztaltam kint ezt a "valamit", ami annyira nyugalmas és mégis életteli, hogy bennem van a vágy (?) vagy inkább a szándék, hogy itthon ezt a kint megtapasztalt érzést tovább gyakoroljam.

délután volt egy édes eset: én ültem teljesen belemélyülve a Tolle könyvbe, Orsi pedig fotótehetségét fejlesztette, és hirtelen valami számomra nagyon hangosat koppant /komolyan megijedtem!/. először azt hittem, hogy letojt egy madár, de sehol semmi nyoma nem volt. és miután tovább kerestem a "zaj" forrását kiderült: a fáról - feltehetően egy madárka csőréből - a könyvbe pottyant egy nagy darab szalonna!!! képzelhetitek: percekig röhögtünk az eseten.

nekem az este is ilyen kellemes állapotban telt, pedig már hideg volt, már nem volt annyira jóleső a szélben az egyik bár teraszán ücsörögni és tudom, hogy korábban ilyen helyzetben előjött volna belőlem a türelmetlenség, de ott, akkor nem. ott és akkor azon töprengtem, hogy milyen érdekes megtapasztalni a mulandóságot és a változást. egy nappal korábban abban az időben a szállodai szobában pihentünk, olvasgattunk, naplót írtunk és időnként kipillantottunk a kivilágítatlan, majd a már kivilágított Katedrálisra. és ezen az estén pedig "hontalanul" de mégis "bárhol otthon vagyok a világban" érzéssel ültünk egy bárban, ahonnan pontosan láttunk az előző napi szállodai szobánk ablakát...

ebben a három hétben nagyon sokat tanultam a helyzetekből, melyek várakozásra tanítottak
ill. magamról és saját türelmemről.

és most mit látok? mennem kell. folytatni fogom a hazaérkezés gondolatait később, máskor, de van még egy gondolat, ami nagyon kikívánkozik most belőlem.

volt 2 VH1 videoklip, amit bárokban láttam az utóbbi napokban, és nagyon bennem van a klip, az ismerős zene, és ahogy kapcsolódott hozzá egy érzés.

az egyik Eric Clapton: Bad Love c. klipje. 1990-es klip, Clapton hosszú hajjal (és nekem szinte felismerhetetlenül) énekelt, Phil Collins dobolt. Ezt pár napja az espinosai buszállomás "váróterem-kocsmájában" láttam, a mi kis "húzós" napunk délutánján. Akkor ez a zene nagyon feltöltően és nyugtatóan hatott.

a másik: az előbb hosszasan ecsetelt burgosi "most" nap délutánján beültünk egy bárba inni valami hideget. volt a bárnak egy galéria-része, oda felmentünk, így a nagy, falra szerelt LCD tévé kellemes magasságba került. és ekkor elidult Depeche Mode: enjoy the silence c. száma.
jókor: valóban élveztük :-)

megyek, mert vár rám a most :-)

Julius 31 kedd - ujra Burgos

2007-07-31T18:19:00.000+02:00

Sziasztok!
tenyleg nem is tudom hol kezdjem...

ORSI A STOPP-KIRALYNO!!!!

mivel Logrono-tol mar a zarandokut ismeros, es ugy gondoltuk, nem tartogat kalandokat, hat
ujabb utakra tevedtunk, es volt kaland boven - Jose, el sem tudod kepzelni, hogy mibol maradtal ki....

irtuk mult csutortokon, hogy indulunk Belorado-bol.
pentek reggel felkeltunk, kimentunk a buszmegalloba.

nos az itteni buszkozlekedesrol a naplomba 2 oldalt irtam - roviditve...

a helyi buszmegalloknak semmilyen jelolese nincs, es ezt ertsetek teljesen komolyan!
sem betonra felfestes, sem tabla, semmi!!!
az, hogy honnan indul egy busz - egyebkent altalaban a foter, kiveve persze, ha ott pl
aznap piac van, vagy ilyesmi... - ezt az info-t a helyiek tudjak, es azok kozul is azon peldanyok, akiknek nincs autojuk es buszra szorulnak.. / O szerint a lakossag 0.001 %-a/
tehat vartuk a buszt.
40 percet kesett. (akkor meg nem tudtuk, hogy orulni kell annak, hogy egyaltalan megerkezik/
kb a harmincadik percnel odajott hozzam egy feher inges kek nadragos bacsi, es elcibalt egy sotet kapu ala... na nem: ott volt egy buszgarazs, es benne egy bode, az volt a jegyarusito hely...

tehat bejottunk Burgosba.
itt - mivel ez egy tartomany-szekhely - van komoly buszvegallomas.
odamentunk az ablakhoz, kertunk jegyet Villarcayo-ba - ezt neztuk ki kulturalis kirandulasunk kozpontjanak - es csodak-csodaja kaptunk jegyet, mondta a bacsi, mikor megy a busz... es MENT!
A sofor megkerdezte, hogy tudjuk e hova megyunk... maig nem tudjuk, hogy udvariassiagbol tette, mert latta h turistak vagyunk, vagy O mar tudta, milyen ez a hely...

az ut, a taj nagyon szep volt.
Villarcayo kb 1 km-es 1 db foutca, vmi camping, strand, piheno ovezet.
informacio semmi, latvanyossag csak az az 1 szokokut, ami a prospektusban.
itt mindenki remekul beszeli a spanyolt... es semmi mast...
itt aludtunk 1 ejszakat 1 Hotelban, majd egy helyes trafikosno segitsegevel megtudtuk, hogy masnap reggel mikor megy busz Espinosa-ba, az altalunk kinezett kovetkezo varoskaba.
(ekkor meg ugy tunt, hogy minden megy ugy, ahogy azt mi elterveztuk...)

1 orat alltunk a megalloban es csak 1 kis 6fos buszocska huzott el mellettunk, de semmi mas komoly, busz kulseju eszkoz.

Igy elindultunk: gyalog. Tudtuk, hogy egy elagazasig 16 km, es onnan nem tudni mennyi...
a templom.
ugyanis kineztuk egy prospektusban, hogy itt van talan a vilag legnagyobb barlangrendszere, aminek 1 resze sziklatemplom: Ermita de San Bernabe.

Azt a 16 km-t majdnem vegiggyalogoltuk, de valahol 15 km kornyeken stoppolni kezdtunk.
Roberto szinte azonnal megallt. Elmondtuk hova megyunk, valamit o is tarsalgott nekunk...
gozom sincs mit... sebaj. Elmondta, hogy a szomszed faluban lakik, meg vmi olyat, hogy meg sokat kene mennunk gyalog... tenyleg igy volt. vagy fel orat vitt, hegyek kozti szerpentinen, es vegul elvitt a templom ajtajaig!
kepzeljetek, hogy ott pedig a jegyarus fiu elmagyarazta - nehezen... - hogy most megy az utolso csoport - fel 2 kor indult, ekkor volt 3/4 - es utana siesta, szoval legkozelebb du 5kor tudtunk volna bemenni.
Errol a helyrol vagy oldalakat lehet beszelni, vagy inkabb bele sem kezdek.
Keressetek ra a neten a nevere. Nagyon gyonyoru!

Ezutan meg hosszas gyaloglas es meleg kovetkezett (tobb oran at)
amig kiderult, hogy csak a templom alatti faluban van kiado szoba.
(itt vegre volt egy helyes, angolul tudo holgy, aki vegighivta a kornyeket, amig talalt 1 szobat)
NO DE MILYEN SZOBAT... GYONYORU!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
(persze ide meg vissza kellett jutni... ujabb 6 km... stoppal gyorsan ment...
az a kedves ember, aki felvett mondta, hogy Cuevo elotti, attol 1 kmre levo faluig tud csak vinni, mert oda megy... de azutan meggondolta magat, es vegul bevitt!)

Itt voltunk 2 napot: toltodtunk, pihentunk, turaztunk a hegyekben (zsak nelkul mennyivel konnyebb... - meg a vallam is le tud egni :-) - ettunk, ittunk sot majdnem elkeltem... - majd a kepeket latjatok.

Innen tegnap reggel eljottunk: de mivel itt sem volt mas kozlekedesi eszkoz, igy ugy gondoltuk, hogy ujra stoppolunk.
Felvett egy kedves idosebb par es elvitt Espinosa foterere.
Itt volt 1 informacios stand: ezt mi -sajnos - szo szerint vettuk.
A lanykatol tobb dolgot kerdeztunk:

1., Hol van olcso szallas: kikuldott a vilag vegere - a varostol 4 km-re levo Albergue-be, ahol persze hely az nem volt.

2., Hol lehet internetezni: a muzeum konyvtaraban: ez hetfo du zarva van... persze ezt a muzeum ajtokiirasabol tudtuk meg...

(egyebkent probaltunk internetezni egy barban: a jatekautomatat buheralta meg a baros ficko, es bedobtuk a penzt, es felment a gep a netre, lattam a blogot, es az ido csak szamlalt, de a blog-bejegyzeshez nem sikerult eljutni 20 perc alatt...)

3., Hol van a buszmegallo es mikor megy a busz Burgos-ba.
Ma reggel ott varakoztunk egy orat, de a busz nem jott. Majd Orsi visszament az info-lanyhoz, hogy szerinte mi van, mikor o nevetgelt, a mamaja meg kozolte, hogy a busz nem ott all meg...
de menjunk 5 km-t a kovetkezo faluba, mert onnan biztosan jon meg ma busz es felirt 2 idopontot.

jottunk 7 km-t, majd a kovetkezo falu, El Crucero (keresztut?) tenyleg 1 elagazasnal volt, folotte 1 kobanya, 1 bar, 1 buszmegallo es tan meg vmi haz (ez volt MIND a falu!!!) ahonnan el lehet jutni Espinosa-ba es Villarcayo-ba, de nem aznap... esetleg ejjel fel 2-kor felszallhattunk volna 1 Logronoba tarto buszra... mar ha tenyleg jon...

kisse elkeseredve elindultunk tovabb, Medina de Pomar 13km, Burgos 96 km es Logrono 124 km tablanal...
majd kitettuk a jobb kezunket: es mi tortent? Megallt egy auto, benne szinten egy idosebb parral, akik elhoztak Medina-ba. Es kepzeljetek: bementem az elso utazasi irodaba, ahol megertettek a kerdesem, hogy beszelnek-e angolul, majd jot beszelgettunk: en angolul, a csaj spanyolul: ES KIDERULT: SAJNOS csak du 3-kor indul a busz... SAJNOS? Miert, van BUSZ???
Es volt megallo, es volt busz. es vettunk jegyet. es tenyleg jott busz.

Es most tenyleg eljottunk Burgosba busszal.
(Nem hiszitek el, es ugy erzem nem tudtam ugy leirni, ahogy mi ereztuk magunkat az elmult napokban.
ugy tunt, hogy TENYLEG lementunk a terkeprol, pedig itt maradtunk BURGOS tartomanyban.
Olyan erzes volt, mint mikor neztem a Sliders c sorozatot: mintha egy parhuzamos vilagban lennenk, es nincs visszaut a valo vilagba.
Alice tukororszagban? Orsi ugy erezte magat, mintha egy szobafalra akasztott kepen atment volna, es nincs meg a visszaut.

Amit lattunk gyonyoru volt, de mintha "odaat" az ido nem letezne.
Tenyleg volt bennunk egy olyan felelem, hogy eselytelen eljutnunk "civilizalt" helyre, ahonnan valoban van esely eljutni Barcelonaba...

Lattatok mar olyan kavezot, ahol a forro csokit nem ismerik, es nincs tej, amde sor es tomeny barmilyen..? sot a kvzonak sajat, nyomott logo-s szalvetaja van!

Es olyan varost, ahol postalada van, de nem lehet kapni sem kepeslapot, sem belyeget..?

Tudjatok, hogy otthon (tan az EU csatl ota?) van egy olyan szabaly, hogy fel kell tuntetni a dohanyzasra kijelolt helyet. Ez itt ugy megy, hogy a bar, kocsma, kvzo, etterem, stb bejarati ajtajan, vagy mellette, jol lathatoan kint van egy tabla: nalunk megengedett a dohanyzas...
tenyleg kijelolik...

Azt mar megszoktuk, hogy a busz olyan amilyen, no meg azt is, hogy egyik uzletre sincs kiirva a nyitas, a siesta es a du-i nyitas ill zaras ideje...
vagyis vasarolhatsz biztosan 10-12 es 18-20 kozott, de egyebkent... ahogy alakul.
Ja: es most 7vegen volt vmi helyi unnep, igy meg a helyiek sem tudtak biztosra, hogy mi mikor nyit - es kinyit e...

TEHAT MOST:
ulunk egy 3*-os szallodaban, Burgosban. A szobank a 8. emeleten van, es a fuggonyt elhuzva mit latunk? A KATEDRALIST!
No azert van 1 szepseghiba... a szalloda elott megy el a vonat (de lagalabb tudjuk, hogy itt ez is jar!)
Most elmegyunk megvenni a holnap ejszakai Barcelonaba meno vonatra a jegyet.
A szallast holnap 12-ig el kell hagyni, de a hatizsakok a portan maradhatnak.

szoval lehet, hogy a megerkezesrol majd otthon irok vmit.

szurkoljatok...

Kis uzenetek....:

Jose, ki jon ertunk a repterre?

Noni: GRATULALUNK!

Zsu: az ok, hogy pentek reggel 9-re megyek hozzad, de Te mikor fogsz kezdeni aznap???
Nem tudsz ertem jonni? Ugyanis autom Torokbalinton... nem szeretnek reggel kimenni hozzad gyalog.... de ha mas lehetoseg nincs... stoppolok :-) (O: nelkulem is megy?)

L.Andi: sokszor eszembe jutottal a Meteora-s torteneted kapcsan, ill itt Burgosban lattam egy csempet, amire az van irva: Carpe diem.... (mar nem lesz penzem megvenni :-(

Lotuszvirag: jo nyaralast Kapolcson!

es meg egy valasz egy gondolatra:
minden baratsag addig tart, amig a baratok tudnak egymasnak mit mondani.
ha mar mas utakon jarnak, es elbeszelnek egymas mellett, akkor mar nem biztos, hogy
erdemes ezt a baratsagot eroltetni. /nem biztos, hogy mindig es mindenkivel kaland egyutt "stoppolni"/

en tudom, parszor mar ereztem, hogy mikor fejezodik be egy baratsag.
persze fajt, de tudom, hogy jottek helyette ujabbak - es mondhatom jobbak!

Orsi idezete ehhez: "ha bezarodik egy ajto, valahol mindig nyilik egy masik"

a tobbit mindenkinek majd szemelyesen!

puszi nektek!

julius 26 csutortok

2007-07-26T16:21:00.000+02:00

Sziasztok!

Itt szarakodnak a szamitogepek, olyan mintha elmenne az aram,
vagy legalabbis kimaradozna.
lattuk a tevehiradoban, hogy Barcelonaban 3 napig nem volt aram,
a vendeglosok sztrajkolnak: ugyebar sem kiszolgalni nem tudnak,
es a csomo aru a hutoben tonkremegy..
/errol az otthoni hiradoban nincs hir?/

most parhuzamosan probalkozunk a gepeken dolgozni, remeljuk
sikerrel jarunk.

Jose, a csatolmanyt nem birtam valamiert megnyitni a mailbox-on,
de alapvetoen a csatolmany megnyitast sem talatam meg...
tovabbitottam Orsi cimere, megneztuk ott.

Ma itt vagyunk meg, ahol tegnap voltunk Beloradoban a szallason.
Ki sem mozdultunk. Reggel f9-kor a takaritonok zorgese keltett.
utana komotosan kimentunk reggelizni. Orsi ezutan kiult olvasgatni
a kertbe, en meg kicsit visszafekudtem pihenni... vagyis fel 1-ig
aludtam.. utana, mikor mar nagyjabol magamhoz tertem elkezdtunk
fozni. Jo kis tesztat rittyentettunk ebedre - spargaval, paradicsommal,
fozotejszinnel. Tegnap elfelejtettunk venni reszeltsajtot a boltban,
igy aprora vagott fott tojassal diszitettuk.

utana atjottunk a barba es ittunk San Miguel-t, en csapoltat, Orsi
palackozott sin alcohol-osat.
jolesett a hideg nedu.

ma mar lesz szobatarsunk, mert jottek zarandokok.
holnap korai kelest terveznenk es gyors indulast, meglatjuk mi lesz belole.

most du 4kor az arnyekban levo homero 37et mutatott...
szoval nem fazunk.

puszi nektek, befejezem amig tudom, a gep szorakozik.

julius 25- szerda - biztosan szerda :-)

2007-07-25T18:50:00.000+02:00

sziasztok!
ma mennyit jottunk? szerintem 18 km, Orsi azt mondja, majdnem 30-at erez...
Belorado-ban vagyunk, ill a varos elott.
ez egy uj albergue, tiszta, jot furodtunk es mostunk, tiszta agynemu van,
rajtunk kivul meg ha kb 3 zarandok lakik itt, de mind kulon szobaban :-)

tamadt 1 otletunk: lehet, hogy holnap is maradunk itt.
mivel magan albergue talan nem kotelezo elhagynunk reggel, hanem maradhatunk,
pihenhetunk, olvasgathatunk. jo lenne.
igy Orsi vizholyagjai regeneralodhatnanak, es utana betervezhetnenk egy ujabb
30 km-es szakaszt.
kiderul.

ma is lehangolos volt a reggel: az internetezes utan nem indultunk be ugy, ahogy
szoktunk reggelente. tan az is volt a baj, hogy nem volt kavezo.

es akkor rajottem, hogy nekem mennyire fontos a zene. kb egyszer vagy ketszer
gyalogoltam eddig zenere, es majd 1 hete nem. (akkor kaptam 1 megjegyzest, hogy
nem is vagyok igazi zarandok, ha mp3 lejatszoval megyek.)

es a mai reggel kellett ahhoz, hogy rajojjek:

1., gondoljam mar at, ha valaki vmit mond, es ne fogadjam el azonnal,
hisz az az o velemenye.

2., a zarandoklat mindenkinek mas.
nekem arrol szol, hogy segit megismerni onmagam.
szoval halas vagyok annak a cseh nonek, aki ezt mondta, mert vegre rajottem, hogy
nekem milyen nagyon fontos a zene!

szoval megalltam, bekapcsoltam a lejatszot es hagytam, hogy Orsi csak menjen elore.
majd indultam utana, uj erovel, Bono-val egyutt enekelve :-)
ez nagyon feltoltott es vidamma tett.

ahogy Erika tanacsolta, probaljuk kituzni a celt, hogy meddig menjunk, hogy milyen
utemben haladjunk, de nem megy.
En tulzottan is birnam - kifulladasig - Orsi pedig most nem, es en nem akarom
a dolgot eroltetni.
nagyon fura erzes azon az uton haladni, amit mar megtettunk.
szoval most is meg ugy allunk, hogy majd meglatjuk mit hoz a holnap.

Orsi tyukjai mar feszketraktak a taskaban, azt mondja egyre tobben vannak,
es ezert egyre nehezebb a zsak. Ja, es ma az internetezoben kineztunk par plakatot,
es a neni nekunk ajandekozta, szoval ezek is ott figyelnek Orsi polifoamjaba betekerve...

Orsi azon gondolkodik, hogy meg kellene nezzunk 1 kozeli, szep, hires nagyvarost.

Ja: kepzeljetek, hogy nagyon jo, hogy ma itt megalltunk.
Furdes utan - mikor teregettunk - feltunt, hogy irtozatos meleg van.
Iszonyatosan egetett a nap. Elbujtunk a napernyo alatt, de igazan a szobaban volt jo.
No es akkor kiderult, hogy itt az etterem falan van 1 homero az arnyekban: 34 fokot
mutatott... es nincs szel. Most mar ertem, hogy miert volt nektek pokol a 40 fok...

folyt.kov.

puszi
zarandokok

juli 25 / szerda talan...

2007-07-25T09:21:00.000+02:00

sziasztok,
most ugy erzem nem tudom hol vagyok, nem tudom mi van ma, nem tudom ki vagyok,
csak tudom, hogy nagyon innek mar 1 kvt...
ja, meg tudok valamit: MEGLETT A KETTOSPONT, HURRA!!!!!

de nem ezt akartam mondani: 339877 STEP ezt irja ki a lepesszamlalo - Jose oroksege -
ami 248,11 km a gep szerint...

ugyanonnan irunk, ahova 2 eve tertunk be, amikor szakadt az eso.
kepzeljetek, a gep emlekezett Orsi mail-cimere!

tegnap erdekes helyen laktunk, konkretan 1 templomban.
Erika ajanlotta a helyet.
a padlason mostunk, toronyban teregettunk - hat nem semmi teriszonyunk volt.
elindultunk a harang fele, de hallottuk, hogy sok arra a madar, nagyon sotet volt,
es vmi elektromos vezetek ment at a lepcsonel keresztben, vmi elektromos kutyubol
logott - ugy gondoltuk az vezerli a harangozast.

a padlason nem vizszintes volt a padlo, hanem minta kiborult volna a beton egy nagy
halomba - a templom boltozatat onthettek ki felulrol.
ezen allt 1 mosogep, dezsa, mosogato, melyben kellett mosni, es remes, oreg-szag,
es itt figyeltek szaritokotelek is, de mi inkabb teregettunk a toronyban.
/a szag kivetelevel mindent dokumentaltunk/

ja es 1 terem padlojan, tornamatracokon aludtunk, olyan surusegben, hogy osszeertek
ezek a matracok...

ja, a halotermet 1 ajto valasztotta el a templom karzatatol, ahova este osszegyultunk
gyertyas meditaciora/imara.

ha tudjuk, este folytatjuk.

ja: Orsi vasarolt maganak az uj lakasba 1 hatalmas, kb 1kg-os csempet, igy lassan
2 evvel ezelotti sulyt er el a zsakja...
tehat nem baj, hogy a lakasfelujitas all otthon, a lenyeg, hogy almai csempeinek elso
darabjat beszerezte - en orulok nagyon az oromenek!!!
- egyebkent a pattogatos-zacskoba csomagolt csempe remek kisparna volt ejjel.
szoval azota jon velunk 2 csirke, tegnap el is tereltek bennunket az utrol, mentek
a mezore kapirgalni. Meg jo, hogy ott dolgozott 1 bacsi, aki elmondta, hogy rossz
helyen jarunk!

Ja: tegnap St Domingoban en ugy gondoltam, hogy nyil nelkul is kitalalok a varosbol.
sikerult is, de a varos szelen sem volt nyil, igy megkerdeztem 1 nenit. szepen beszelt
spanyolul, kb 10 mondatot mondott 3 masodperc alatt... es meg tobbet gesztikulalt...
megertettem foszlanyokat: egyenesen, at a hidon...

hat mentunk.
majd halljuk am, hogy kiabalas a hatunk mogul, es nenike jo messzirol, kacsazva fut a rossz
labaival utanunk, es mutogat.
visszamentunk, es jobbra - a hatunk mogott - egy utca sarkan ott volt a nyil...
neni meg mondogatott vmit, csovalta a fejet, majd adott 2-2 puszit.
ezek utan lattam, hogy ugyanoda jutottunk volna, ha nem kerdezunk semmit, de akkor
egy elmennyel szegenyebbek lennenk...

puszi nektek, "futunk"

ui:
Judit, a mailbox-cimre megkaptam az elozo leveled is, koszi.

most nem tudok kulonosebb valaszt irni senkinek, mert nincs ra ido, de nagyon koszi
mindenkinek a tamogatast!

24 reggel - indulas Najerabol

2007-07-24T07:47:00.000+02:00

Sziasztok!
Tegnap Orsi megmutatta a Paradicsomot.
A napocska mar nem sutott oda, de valoban egy kaprazatos helyet talalt.
Remelem majd a fotok vissza fogjak adni a szepseget.
(Jose, Orsi beirta a vendegkonyvbe, hogy hogyan lehet odatalalni :-)

Orsi folytatja a gyori-vervonalat: gyujtogetesbe kezdett.
Tegnap ettunk vmi pudingfelet - tobbnyire a keramia korsojaert esett rajuk
a valasztas a boltban - szoval a puding elfogyott, es a 2 csupor jon velunk..
Orsi zsakjaban, a "kapott" Barcelona utikonyvvel, falrol leszedett plakattal
es egy delfin alaku habfurdovel egyutt...
A kolostort megint nem sikerult megnezni, es a templom is bezart, mire
eszbekaptunk... Ja es nagyon szep keramiakat is lehet itt kapni: a kirakatbol
tudjuk ezt is... Jose rad var a feladat, majd osszeirjuk a rendeleseket.
Tiszta ruhaval es Erika altal feltoltve indulunk utnak...
Megyunk mert kiraknak!

puszi mindenkinek:
mi

Najera - 23 hetfo

2007-07-23T18:20:00.000+02:00

itt vagyunk Najeraban,
ideertunk szerencsesen az uton, ami mar nagyon ismeros volt.
Jose, megjott az eso, amit kertel...
elovettuk az esokabatokat, becsomagoltuk a hatizsakokat az esovedobe,
majd pedig meg kb 2 percig szakadt, utana elallt, mi meg ugy ereztuk magunkat,
mint ahogy a paradicsom-palantak erezhetik magukat a foliasatorban...

szoval kabat le, majd par perc mulva ujra esni kezdett.
Orsi meg probalkozott a zacsko-kabattal (aminek a szelben olyan hangja volt,
mint szelzsaknak az ut menten), en nem zacsiztam.

Volt kave is utkozben (Jose, most szolok, ird fel valahova:
Navarrette es Najera kozott nem szabad az egyenes utat valasztani,
mert az a sztrada mellett vezet, be kell menni a Navarrette-tol 6 km-re levo
V-betus faluba 1 kvra - es a wc is megtekintesre melto..., sot albergue is van.)

Tehat megjottunk, bealltunk a sorba, es mikor a pulthoz kerultunk, Erika
koszont "Hola, que tal " majd nezett, mosolygott, es kozolte: "ne hulyitsetek" es
maris nezte a zarandokutlevelben a nevunket, es hangos hurra-ba tort ki.
Kesobb, mikor mar nem kellett a sorbanallo 60 zarandokkal foglalkoznia,
elmeselte neki Orsi, hogy mi tortent a kartyammal. Erre o, hogy mit tudna
segiteni, adjon e penzt, majd meghivott egy mosogepes mosasra (!!!) es
az agyunkon a parnan talaltunk 1-1 jo-ejt csokit!

Azt mondta, hogy nagyon jo, hogy nem mentunk azonnal haza, ilyen esetben
az ember annyira bepanikol hogy azonnal jarmure szall es hazamegy.
Mondtam neki, hogy nem kellett sok, o meg csak mondta, hogy hidjuk el,
megbantuk volna...

Mivel a mai nap jo volt, igy most nem annyira van a fejunkben a hazamenetel...
Erdekes volt latni az ut menten azt a 2 kis fat, amit 2 eve mi locsolgattunk meg
a nagy szarazsagban, es mi tamasztottuk ki nagyobb kovekkel a vekony torzsuket,
hogy ovjuk oket a szel eros hatasatol... A kovek meg mindig ott vannak, es a fak
allnak - a kovek segitsegevel! persze most is locsoltunk rajuk vizet :-)

meg az is erdekes volt, ahogy Orsi tegnap profin elmagyarazta es elmutogatta egy olasz
parnak, hogy hogyan is kell szakszeruen a vizholyagokkal elbanni, es hogy kell
betadinnal fertotleniteni a dolgokat... Erre Erika megerositette, hogy lassuk be,
szukseg van itt rank...

Jose, kepzeld, ma beertuk a szepen iro koreai lanyt!!!
amint ideer, beleir a vendegkonyvbe, megismertuk az irasat!
Nos az ebedunk tobbletet fel is ajanlottuk neki, es o orommel elfogadta es elfogyasztotta.

Orsi tesztat fozott, en jo fuszeres rizst, es paroltunk hozza olivaolajon fokhagymat es
cukkinit, mikor megpirult ratettunk felet-felet a rizsre ill tesztara, es talalas utan
szortunk ra reszeltsajtot. (a tesztahoz paradicsomszoszt is talaltunk)
(Ezen hozzavalokat mind itt az albergue konyhajaban talaltuk, Erika monda, hogy
barmit hasznaljunk nyugodtan, mert korabbi zarandokok hagytak itt)

Errol jut eszembe van valami olyan mondas, hogy ha adsz kapsz is. Ez tenyleg igy van!
Hat ma reggel mi hivtunk meg egy lanyt egy fel pan-ra es sajtra - reggelire, most
visszajott a szivesseg.
Emlekszel a szobatarsadra (akivel vacsi utan Lorca-ban beszelgettel?): egy baszk "bacsi" a lanyaval. Ok eddig velunk jartak nap mint nap, az altaluk keszitett kajat is szeretnenk
valahogy meghalalni, csak meg nem tudjuk hogyan es mikor es hol...

Orsi ma - albergue nyitasra varva - elsetalt egy helyre, amirol azt mondja, maga a
Paradicsom es latnom kell... de azt mondja holnap reggel visz el oda, de akkor
holnap nem indulunk el innen. Erika altal ajanlott hely Granon - o ott tanulta a "szolgalatot"
2 eve, 28 km-re van, holnap azt meg nem kellene bevallalnunk. De ehhez arra van
szukseg, hogy meg maradhassunk itt 1 napot.
Hat majd meglatjuk.

Epp most mondja Orsi, menjunk most fel a Paradicsomba, es holnap tovabb.

Jose, meg irunk neked smst a repjegy kapcsan, de azt hiszem nem lesz szukseg az
idopont atirasra...
Nagyon koszi a leveled!!! (arra is irtunk valaszt, nezd meg majd ott)
Orsi most mondja, hogy irjam le neked: folytasd csak otthon a peregrino
eletmodot...
es a sarga nyilak kereseset es a menetelest az uton!!!

mindenkit olelunk, irany a Paradicsom, majd a zoldseges...

vasarnap / LOST napja / Navarette

2007-07-22T20:33:00.000+02:00

Sziasztok!

megerkeztunk oda, ahol 2eve aludtunk elsokent.
A hely picit valtozott, fejlodott, megujult.
bejutottunk az alberguebe, bar az ember a bejaratnal
megkerdezte, hogy ilyen keveset jottunk? /13 km/

nos erre a kerdesre nem all szandekunkban valaszolni,
bar karomkodni remekul tudnek ESPul.

ne aggodjatok, penzunk van, nem ehezunk, van hol aludjunk.
a penzhiany azert lett volna gond, mert Orsi kartyaja arra
nem lenne alkalmas, hogy repjegyet modosittassunk mindketten.

elvileg Jozsi uton /bar tegnap elejtett 1 mondatot, hogy lehet,
kesni fog az o gepe is, hiszen ezzel a tarsasaggal meg nem repult/

JOSE, HOL VAGY?????????
LECCI IRJ 1 SMS-t AMINT TALALSZ OTTHON 1 HASZNALHATO
TELEFONT es 1 KARTYAT!!!!!
VAGY HIVJ FEL, CSAK 1 OK EREJEIG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Megtalaltad az allomast?
Mondd, a "kis rozsaszin dragaszagod" kivetted a fuledbol idoben,
vagy valami vonaton alszol meg mindig Logrono-Barcelona kozott??

A tegnap nekem nem a penzhiany miatti zurrol szolt, hanem arrol,
amit ez a tema bennem felkavart.
Elmult a nap, reggel keltem, mint mindenki mas, es utrakeltunk.
Talaltunk Logronoban 1 jo kis kavezot, megreggeliztunk, es maris
vidaman indult a nap.

Ugy latszik, hogy a levelet, ami nalam van, kezbesitenem kell..

(2 napja 1 helyen 1 templomban "beszelgettem" 1 spanyol pappal.
megtudta, h magyar vagyok, elmondta, h 1 altalunk is ismert magyar
lany itt dolgozik Najeraban az albergueben, es mivel ugyis arra megyunk,
megkert ra, hogy amig kvzunk, irna 1 levelet a lanynak, es vigyuk el.
tehat ez a "kuldetesunk" most, ugy latszik vegig kell csinalni...)

Tegnap este oriasi volt az albergue, ertsetek szo szerint...
1 hatalmas tornateremben aludtunk, foldon matracokkal.
behallatszott a kinti autoforgalom, es jo hideg is volt, bar nem derult ki,
honnan jott.
olyan volt, mintha valami katasztrofa tuleloi lettunk volna, es ez jol ment,
a tegnapi kedelyallapotomhoz...

Lotuszvirag, koszi az uzeneteidet, Shirley gondolata nagyon megerintett!
Ne torodj vele, hogy mas is olvassa a leveled, mi is tultesszuk magunkat azon,
hogy a vendegkonyvbe beirt (kitarulkozo) bejegyzeseinket mas is olvassa,
aki masnap utoler, es megkerdezi, hogy "ja, te vagy az.... ti vagytok a Gyoriek"

Jose, keszul tovabb a hirado, ahogy megigertuk.
Ma 1 fazon ugy teregetett nalunk a 2. emeleti ablakbol, hogy kiguggolt a parkanyra,
es onnan hajolgatott a melyseg felett...
Orsi szemfules volt, es lekamerazta, de ahogy szoktuk, a kamera remeg....
vajon miert? igen, ugy rohogtunk kozben...
szerencsere a fazon nem esett ki, viszont Orsi meg a melyseget is remekul
megorokitette...

ma ketten ittunk 1 vinot, szoval gondolhatod milyen kompromittalo filmet tudnal
most kesziteni rolunk :-)

mindenkit olelunk, koszi hogy segiteni akartok,
ugye tudjatok, hogy ha tenyleg komoly lenne a baj,
szolnank!!!

uraljuk a helyzetet, haladunk es meglatjuk, hogy mit hoz a holnap.

puszi!!!!

szombat - Logrono

2007-07-21T17:49:00.000+02:00

sziasztok!

hat mivel kezdjem...
sok minden tortent par nap alatt.

tegnapi tervezett 20 km nem jott ossze...
a varos, a neve v a mexicoi kulseje miatt nem annyira tetszett,
es ugy gondoltuk, meg fer "belenk" par km, hat ittunk egyet a foteren,
es setaltunk tovabb...

9 km-t... DE: mivel az egyik albergue zarva volt,
tole 1 kmre levo helyen pedig minden betelt, mire odaertunk, igy
ujabb dontest kellett hoznunk:
vagy alszunk a templom elott a templomkertben, a betonon,
fedellel a fejunk felett, de igazan egy nyitott helyen es no furdes, wc, stb.
vagy probalunk taxit hivni, vagy varunk buszra, ami a helyiek szerint
vagy jon vagy nem... vagy gyaloglunk tovabb, meg 12 kmt...

Orsi mar a "mexikoi" varosban atszurta tuvel a vizholyagjat, szoval
o nem volt donteskepes, Jozsi rankbizta, en meg meg birtam...
szoval vettunk csokit, innivalot es gyalogoltunk tovabb.
ekkor volt fel6, ugy szamoltunk 8 utan a varosba erunk.
nehez gyaloglas volt, de 8ra tenyleg a varosba ertunk... a varos elejere.
ez egy nagy varos volt, valami fesztivalra keszulodtek.
es az Albergue itt is teli volt... de talaltunk egy motelt.
kulon szoba, 3 aggyal es sajat zuhanyozoval!!!
ekkor mar nem erdekelt bennunket hogy koszosak es izzadtak vagyunk.
lecuccoltunk es mentunk enni. az ettermek vagy mind tele, vagy olyan
szep helyeket talaltunk, ahova nem mertunk bemenni ilyen szerkoban.
kerestunk tovabb. vegul visszamentunk a szallashoz es az alatta levo
kocsmaban ettunk. erdekes videofelvetel keszult itt, majd meglatjatok...

Jozsi gyomra kikeszult, igy o felfuggesztette a kajat es futott haza..
mi Orsival meg megettuk a desszertet - ez volt a legjobb falat.

este meg jot furodtunk, es a hajunkat is meg tudtuk mosni.
reggel sokaig aludtunk, es 10korul indultunk Logrono-ba, de
elotte fel akartunk venni penzt a bankkartyamrol, mert en voltam a soros,
nekem kellett volna mindenkinek penzt adni...
de az automata elnyelte a kartyamat, kiadott egy fecnit, hogy hivjam az
ugyfelszolgalatot... en kiborultam.
sajna az ugyfelszolgalat azt mondta, hogy nem kapok vissza kartyat...
szoval jelenleg no money...
Orsi kartyaja limitalt.
Jozsi ma hazamegy.
En most mar beletorodtem a helyzetbe, de nem volt konnyu.
Szivesen hazamennek, Orsi tamogatja az otletet.
Megjottunk Logrono-ba, ahol kezdtuk 2 eve.
ezzel az utat tulajdonkeppen vegigjartuk.
de ugy fest, meg valami dolgunk van, vagy valamit meg kell tanulni,
mert a repjegyet interneten a hetvegen nem lehet modositani.

Jozsi es Pisti nagyon koszonom nektek a segedkezest, otthon majd
remelem meghalalom!

szoval maradunk.
varunk meg par napot, es majd hetfon kiderul, hogyan tovabb...

ez az egesz ugy, es az, ahogy altala erzelmileg megerintodtem,
bennem nagyon sok dolgot felhozott, szoval van most min dolgozni.

most ennyi.

nincs tobb gondolat, a vicces sztorikat majd hagyom maskorra...

puszi nektek!

Estella

2007-07-19T15:58:00.000+02:00

Sziasztok!

Szomoruan latom, hogy semmi comment.
Hat jo, rendben.
akkor csak ugy irok.
hogy legyen majd mit olvasnom.... nekem, otthon :-)

ma csak 9 km-t jottunk.
eleg is volt, mivel keson indultunk, es ma melegebb is van,
meg (en) nem is vagyok olyan allapotban, hogy meg megmasszak 1 hegyet...
mert most majd megint az kovetkezik.

cca olyan 55 km-re van Logrono, ahol szombat este szeretnenk aludni,
addig meg holnap valahol megszallunk.

irtam tegnap, hogy ma reggel - ahonnan indultunk - nem volt a faluban sem bolt,
sem bar, ugyhogy reggel 4-5 km seta volt kaja elott.
beerkeztunk az elso nagyobb faluba, es meglattunk egy BAR feliratot.
Az egesz olyan volt, mint valami gyar oldalso bejarata.
Lattunk, hogy mennek be emberek, hat mi is bementunk, de ovatossagbol Jose-t
eloreengedtuk.

csak pasik voltak a helyisegben, ettek, ittak (sort v bort) es dohanyoztak.
reggel 9 fele...

a pulton voltak kesz "szendvicsek": baguette megtoltve kolbasszal, vagy tonhalas rantottaval.
hat reggel ehhez nem volt igazan kedvunk, igy elmagyaraztam a pultos nonek, hogy mi csak sima vajas-sajtos baguette-t kerunk, es kavet.
megkaptuk, leultunk enni, de ekozben az osszes ott taplalkozo ember bennunket nezett, mint
akik meg nem lattak zarandokot...

kaja kozben nezegettem a betero vendegeket es a pultnal konyoklo es eszegeto, beszelgeto pasikat: nagyon jo foto-temanak bizonyultak, de elegge ciki lett volna oket fotozni...
de megoldottuk. letettem Orsi es Jozsi koze az asztalra a gepet, mint aki vmit butykol vele,
es kozben lefotoztam a pultnal allo melosokat.... oriasi kep lett :-)

szinte elsokkent ertunk ide az albergue-be. ahogy szamitottuk, mivel ez egy nagyobb varos,
hat nagy a szallas es nem csaladias.
kozos zuhanyozok es wck.. de sebaj.
mar tisztak vagyunk es mar ebedeltunk is - ma a menut ebedre ettuk meg, hogy este ne kelljen teli hassal lefekudni.

a tobbiek fent pihennek, en is megyek.
du-ra terveztunk varosnezest, mert most a siesta miatt minden zarva.
es ma meg fogunk kicsit setalni: a kozelben (3 km) van az a boraszat, ahol a falbol folyik a bor...
az a terv, hogy este meglatogatjuk ... :-)

puszi mindenkinek!

erdekessegek

2007-07-18T21:46:00.000+02:00

meg itt vagyunk Lorca-ban.
tul a vacsoran.

errol a falurol irok meg par erdekesseget...

a "foutcaban" van az albergue.
2 db van, egymassal szemben.
az egyikben van "etterem", vagyis be lehet fizetni vacsorara.
a masikban, ahol mi lakunk, nincs fozes igazan, de van konyhaja.
bolt viszont nincs.
/tudnotok kell, hogy ez egy kicsi falu. az elobb kiultem az albergue lepcsojere, az utcara.
belatom az utcat az elejetol a vegeig. kb. 10 haz van 1 oldalon, az egesz utca cca 150 meter.
persze vannak meg mellekutcak, kb meg a mienkkel parhuzamosan 1, max 2 utca./

most ucsorgok a gep elott 1 barszeken, mellettem az ebedloasztalnal ulnek meg a tobbiek
es beszelgetnek. mindenki spanyol, 1 csaj tud angolul, o fordit neha, a tobbiek beszelnek.
foleg a politikai helyzetrol szol a tarsalgas, hiszen ugye itt meg a Baszkok vannak "tobbsegben", viszont az asztalnal ulok egyertelmuen spanyolok.
az en spanyol tudasom ehhez nagyon keves, egyreszt mert nagyon fura tajszolassal beszelnek,
masreszt nekem ez tul gyors.
az elmult napokban is ugy tunt a spanyol nyelv - foleg a baszk beutes miatt - mintha
tunde nyelven menne... - mi neveztuk el igy, nekunk a Gyuruk Ura jutott eszunkbe errol a fura beszedrol...

a mai vacsora ugy tortent, hogy a barban dolgozo olasz fiu megkerdezte, kerunk e vacsit.
neki volt alapanyaga. van itt egy spanyol bacsi a lanyaval, aki kb 14 eves lehet, es egy no,
olyan 50 koruli /Carmen/, es a masik - angolul tudo - csaj, aki kb 45 /Marie/.
(az utobbi 2 no tegnap Eunate-ban a halotarsunk volt)
tehat foztek nekunk spagettit, meg keszitettek salatat es tukortojast.
ok adtak az anyagokat es foztek, es en bevallaltam a mosogatast.
elokerult valahonnan meg egy nagy tabla mogyoroscsoki, meg 2 uveg jo spanyol vorosbor is.

nos a vacsi talalasa erdekes volt, ugyanis abban a muanyag talban hoztak a salatat,
amiben Orsival mostunk :-)

ez persze tobbetekbol dobbenetet vagy undort kelthet, de hat mi ezen mar csak mosolygunk.
valoban: ebben mostunk, es?
utoljara en a nadragomat, amit - miutan jol kimostam es kiteregettem az ablak ala rogzitett
kotelre leesett az utcara - es valaki felhozta, hogy leesett, szoval mostam ujra.
ha jol emlekszem elegge kioblitettem az edenyt is... remelem.
de hat ez most ebben a helyzetben nem szamit.

ahogy az sem, hogy pl nincs wc papir a furdoben.
van nalunk pzs, de abbol is keves.
az olasz sracnak mondtuk, hogy kellene papir.
eloszor mutatott egy keztorlo tekercset a konyhaban, amit viszont o azonnal el is hasznalt,
majd mosolyogva hozott egy nagy csomag szalvetat.
hat ebbol tartalekoltam egy kicsit magamnak holnapra is :-)

tudjatok ezek a tortenetek nekem tenyleg viccesek, hiszen miert is sirnek rajta?
a lenyeg a talalekonysag.

dobbenetes egyebkent, hogy tenyleg hogy meg lehet oldani dolgokat, melyek elsore problemanak tunnek.

ha lazan vesszuk a "problemakat", mar nem is azok.
ahogy az itt repdeso legyek is az elet reszei itt, es mar annyira megszoktam oket,
hogy csak akkor zavarom el oket, ha nagyon csiklandoznak, vagy ha - mint most-
epp odaszall egy a monitorra, ahol tartok, es igy nem latom a leirtakat.

/most a tarsalgas arrol szol, hogy a baszk es spanyol nyelv mennyire nagyon-nagyon
kulonbozik.../

tudjatok van egy fura megtapasztalasunk az elmult napokrol:
valamelyikunk belekezd egy mondatba, es a beszed kozti szunetben egy masikunk
elkezd vmi teljesen mas sztoriba...
eloszor Jozsi panaszkodott errol - majd mondtam neki, hogy ez neki mar korabban is
"szokasa " volt.
Mondta, hogy tudja. De most mar mi is csinaljuk.

ez azert van, mert mintha masodpercek alatt elfelejtenenk torteneseket...

van ugy, hogy valamit hosszu percekig keresunk a sajat taskankban...
de miert?
talan ez is arrol szol, hogy a pillanatban maradjunk?

ja:
irni akartam mar, hogy a ruhacsipesz, az egy zarandok szamara aranyat er...

Orsinak mar tobb csipesze eltunt.
kitesz valamit szaradni 2 db-bal, de mire leszedne mar csak 1 van kint...

az elobb kitett es leesett nacim is csipeszek nelkul kerult vissza.
majd az elobb meglattam a csipeszeimet a barpult mellett.
gyorsan osszeszedtem oket.
viszont a nadragom most szaritokotellel van felrogzitve az ovbujtatojanal fogva
- akkor epp ez volt keznel... -

Viszont a vacsi kozben epp azt beszeltuk, hogy fura modon ugy erezzuk,
hogy miota itt vagyunk csak hiztunk.
hiaba a gyaloglas, de itt vannak a keso esti vacsik es ez szepen felszivodik.
na es, kit zavar...

Egyebkent jonnek a hirek otthonrol, hogy ott dologet a meleg-rekord.
nos itt nem tudom hany fok van, de birhato.

ma fel 4-kor ereztem, hogy most mar befejeznem a gyaloglast a meleg miatt.
de altalaban van vmi szello, es az segit.

no meg a hatizsak alatt barmilyen homersekletnel izzadunk ,szoval az a par fok
ide vagy oda: mindegy.

most mult este 10.
az asztaltarsasag most kerte meg a baros fiut, hogy rittyentsen 1 kavet...

Orsi tegnap Orsolyakent mutatkozott be. Nos a spanyolok ezt a szot keptelenek kimondani.
jokat nevetnek sajat ugyetlensegukon.
Jose es Beatriz spanyol nevek is, ezzel nincs gond, de ma Carmen szinte konyorgott,
hogy mondjunk mar vmi rovidebbet.
Hatalmas boldogsag volt szamukra, hogy az Orsit -1kis gyakorlas utan - ki tudtak mondani!

azt hiszem megyek aludni, most nem jut eszembe mas.

reggelire nem maradt kenyer, szoval valoszinuleg holnap csak teazni fogunk reggel.
nem akkora gond, Estella csak 9 km, majd ott eszunk.
/lehet, hogy holnap nem is megyunk tobbet.
Jozsinak szombat estere Logrono-ban kell lennie, hogy ejjel felszalljon a barcelonai vonatra,
szoval ha addig egyutt akarunk maradni, akkor valahogy ki kell kalkulalni az albergue-ket.

jo ejt nektek is!!!

ui:
ha valaki irni akar, akkor jelentkezzen be "nevtelen" nevkent, es ugy nem ker a gep jelszot!!!

cso

gondolatok a commentekre - es a baratneknak...

2007-07-18T17:04:00.000+02:00

orulunk, hogy vagytok "odaat",
koszi a kommenteket!

Noni,
ha valamikor felhivod nagyit es meselsz neki kicsit az olvasottakrol, azt koszi.
es termeszetesen holnap reggel RAD GONDOLUNK, es SZURKOLUNK A VIZSGAD MIATT!!!

Lotuszvirag,
a csavarhuzos-vizholyag sztorival megnevettettel, koszi :-)
ha kellenek varro-tippek a vizholyagra, szivesen meselek!!!
Egyebkent pedig NAGYON SOKAT ESZEMBE JUTSZ, DRAGA BARATNEM!
/remelem Venusszal is minden OK, erdekelne mi van vele, mi ez a csond felole???/

Aki tudja, szoljon Judit baratnemnak /Szani/ hogy ujra van blog!
En azt hittem augusztus elejeig nyaral, de kiderult mar hazamentek, igy o is olvashat bennunket, de nem emlekszem irtam e neki a blogrol...

Alex,
ezekre a gepekre nem lehet fotot feltolteni, es kabelt sem hoztunk... szoval kepek majd ha hazaertunk!

puszi nektek!!!

juli 18 szerda - Lorca

2007-07-18T16:18:00.000+02:00

itt allunk es ulunk egy barban, nem tudjuk ki a budosebb, a recepcios beszedhibas,
az Italy feliratu polojat forditva vette fel, hogy ne legyen olyan "idegen" - szerintem meleg a fiu -
a szomszed telken epitkezes folyik, jo hogy ingyen van az internet, igy egymassal is levelezhetunk...
de minek, hisz mar befejezzuk egymas gondolatait...

igen, Jozsi is itt van, nem ment elore, se nem maradt le.
jol birja Jose - tegnap ota igy kell hivni... - ugyanis a "kreol borere" nem kent naptejet,
es most voros, mint a rak. /ma egesz nap hosszu puloverben, kalapban es kolcsonbe kapott
kendovel a nyakan setal, idonkent megkerdezi van e szabad borfelulet elol./

a mai albergue-ben meg volt 3 szabad hely, mindharom kulon szobaban...
Orsi egy egyagyas, ablaktalan cellaban alszik majd este -vegre kedvere holkolhat - ma.
Jose egy tegnaprol ismeros spanyol senora-val es 2 masik monchilla-tulajdonossal /hatizsak/
en pedig 3 masik novel, akinek eddig meg csak a zsakjat lattam en is..

na mikor is irtam utoljara...?
*****
igen volt azota 1 hetfonk.
Aznap reggel en nyugos voltam: nagyon koran felkeltettek a szobatarsak, zorogtek, vilagitottak, nem volt jo reggelink sem - csak elozo nap este vasarolt sajt es baguette - es nagyon nehezen indultunk. Majd mikor vegre utrakeltunk a varos hataraban rogton egy elozo esti esobol maradt sartenger fogadott... egyszeruen torni-zuzni es duhongeni tudtam volna....
ehelyett bedugtam a fulembe az mp3 lejatszot, es a zene uteme meg a duhom egy kulonleges energia-loketet adott: olyan hihetetlen tempoban indultam felfele egy dombon, hogy csak neztek a tobbiek, engem meg mi lelt. Orsi nem mert rakerdezni, de mikor meseltem, mondta hogy pont ezt latta rajtam: atalakitottam a duhot energiava. Szamara ez ijeszto, nekem viszont tetszik, mert szerintem ez engem tanit es epit.
Ezen a napon egy monostorban szalltunk meg, koran odaertunk, volt idonk varostnezni, fozni, vasarolni, beulni vacsizni.
Itt is kalandos volt az "elszallasolas". Egy idos, papszeru bacsi, allitolagos spanyol tudasaval
(ami valami francia-olasz-spanyol-"tundenyelv" keverek volt) eloszor egy eloterbe vitt, ultetett le bennunket, es hosszu percekig belyegezte a zarandok-utleveleinket, majd atvitt egy lepcsohazon, egy sotet eloteren, ahol en jobbra egy pajta-ajtot veltem latni... de balra mentunk,
be egy kapolnaba, ahol a bacsi idegenvezetesbe kedzett, es a szobrok eredetet meselte -egy szot sem ertettunk belole, csak a neveket.... - majd egy masik eloter jott, ahol volt egy zart ajto, utana egy ujabb lepcsohaz, ahol jobbra egy nyitott wc ajto, szembe lepcso, mellette "cserszegtomaj" szagu es berendezesu pince, es vegre innen kijutottunk egy helyes templomkertbe! A korabbi "varakozasunkkal" ellentetben itt volt egy haz, az emeleten a szallas, rendes konyha, furdoszobak, friss agyhuzat.
***
A tegnapunk (kedd) nagyon huzos volt, tuzo nap, lassu haladas, majdnem 30 km - mert kozben beiktattunk egy Pamplona varosnezest, ill Katedralis keresest. Lattunk ugyan egyet a varos kozepen, de nem volt a meseltek ill. a kepeslapon latottak hasonmasa sem.... de 1 ora utan
megkerdeztuk, es kiderult, hogy az volt AZ...

Pamplona utan ujra hegymenet jott, hivogattak a tavoli szelmalmok, azutan egyre kozelebb jottek - vagy mi ertunk egyre kozelebb... - es ott voltak a hegyteton a hires pleh-zarandokok.
Orsival bealltunk kozejuk egy fotora... Jozsi azt mondta, hogy beillunk kozejuk.
Mi visszakerdeztunk :
Orsi: - mi is ketdimenziosak vagyunk?
Bea: - ennyire berozsdasodtunk...?

a valasz az volt: meg nem.

haaat, nem tudom...
reggelente igencsak olajozasra szorulnank (de az masszazs-olaj elfolyott elso nap a repteren...,
beolajozva Orsi pipereszereit, mast nem...
Jozsi mosokreme is elfolyott, bekenve a mobiljat, hiaba szaritja, nem uzemel - persze, egy mobilnak is jar a szabi, ezt Jozsi miert nem erti meg?...)

szoval a reggeli "olaj", az a kb 5 km-enkenti caffe con leche..

Azutan tervezett albergue teli volt, igy haladtunk tovabb, megint tovabb, es igy jutottunk
kb este 6ra egy olyan helyre, ahol a kapolnat biztosan meg akartuk nezni (mar 2 eve ajanlotta valaki), amde az albergue-je csak egy papiron szerepelt a sok kozul. Ez a hely Eunate. (kepeslapokat viszunk...)
A hely valoban varazslatos. Regi 8szogletu kapolna, Maria-szoborral, eredeti achat-ablakokkal,
tele csenddel, bekesseggel, elfogadassal.
A helyi pap (?, todos de amigos?) Jean, egy francia ember, nagyon kedves volt, valoszinuleg evek ota ott el, aki hatassal van a helyre es a hely hatassal van ra. Meselt korabbi magyar zarandokokrol, mutatta a vendegkonyvben a bejegyzeseiket, es kerdezte, ki ajanlotta ot.
osszesen 6 matrac volt 1 szobaban, ez az albergue, de van zuhanyozo es keszitett vacsit (de milyen vacsit, itt meg ilyen finomat nem ettunk sem most, sem 2 eve: igazi hazikoszt, raadasul vega! a desszert tetejen citromhejbol kivagott sarga, nyugat fele mutato nyilak voltak) es reggelit is.

na befejezzuk, mert a barban beszorult a lejatszoba egy cd lemez, most ez egesziti ki a szomszedos epitkezes hangjait... es mennunk kellene mar mosni, furdeni....

puszi mindenkinek:

mi

???? meg Zubiri

2007-07-15T16:00:00.000+02:00

halo!!!!!????
van valaki a tuloldalon is???
mi itt a szegeny, faradt zarandokok csak irunk, szorakoztatunk titeket,
es semmi comment, senkitol???

senki nem szorakozik rajtunk / velunk / ertunk???

hat persze, hogy lestrapaltak vagyunk, ha nem szurkoltok :-)

(kiderult, csak en vagyok lestrapalt. Orsi jol birja, bar hallucinal...)
ma kaptam egy botot az erdoben Orsitol, mert azt mondta, ugy nezek ki,
mint akit mar jarobeteg-rendelesre nem viheti, csak fekvore...
na megyek lefekudni...

Zubiri-vasarnap

2007-07-15T15:50:00.000+02:00

sziasztok,

ma nem vagyunk formaban...

jottunk valamennyit, ujra volt hegy (a tegnapihoz kepest csak domb) de az izomlaz miatt nekunk
Himalaja... megvilagosodas nelkul - ez esetben..

az erdo, amin atjottunk fura volt: sok sotet bokor, csunya, gonosz erdo...

a szallast epphogy sikerult elfoglalni - remelhetoleg, mivel az irodaban senki 19.30ig,
de mi - es a tobbi zarandok bekoltoztunk.
a vacsora is lefoglalva.

ja: irto meleg van, keressuk mindenutt az arnyekot.

ez a mai 22 km(?) vegtelennek tunt.

egy jo hus patakban labataztattunk, az nagyon fincsi volt.
Orsi es Jozsi mar megfurodve es kimosva (ok is ruha is mosottan) en meg csak
bocorgok itt a parkban, es ontom magamba a folyadekokat.

lattunk gyonyoru lovakat (hallod Aniko - Orsi fontosnak tartja, hogy errol irjunk)
alacsonyabbak, mint az otthon ismertek, gyonyoru a szoruk, foldig ero, dus farkuk van,
es a sorenyuket is megirigyelne tobb hajszobrasz. a labuk tomzsi es fekete.
mint a Barbie-lova, csak normal szinekben. es nagyon helyesen cirogattak egymas
nyakat. (tegnap lattunk nagyobb lovakat a hegyen, kozuluk 1 hempergett a foldon,
szerintunk a hatat vakarta.)

puszi mindenkinek.
abban bizunk, hogy a hullamvasuton a mai leszallo agat holnap emelkedo (na nem hegy)
koveti...
Orsi monda Jozsinak, hogy "ha Bea ma ilyen lestrapalt volt, holnap nem fogjuk utolerni"
IGY LEGYEN!!!!!

remeljuk... tul a magas hegyeken - 1

2007-07-14T19:01:00.000+02:00

sziasztok!

1 eur aprom van es ennyi a net-hasznalat szoval gyors es nehol nem egeszen magyaros leszek..
sot szokni kell az idegen karaktereket...

Orsi azt mondja, hogy irjam meg h bohocorra lett - jol lepirult a nozija :-)

Oriasi volt a mai nap... de ne kezdjuk a kozepen.

tegnap St Jean PP-ben jo kis szallas volt es nagyon jot ebedeltunk mar ott.
este probaltunk pihizni, de vegul fuldugoval aludtunk, mert eleg zaj volt a macskakoves utcan.
kissracok gordeszkan ulve rallyztak lefele a dombrol...

na ma reggel pedig holland vendeglatoink - igen, Ok regi zarandokok - fini reggelit kinaltak, es bucsuzoul kaptunk egy kartyan egy idezetet: MAGYARUL!!!

az iroja -az eredetinek - Antonio Machado

"Vandor, labaid nyoma az ut, s nem mas.
az ut maga a vandorlas.
vandor nincs ut, vandorlasbol szuletik az ut,
s visszatekintven, latszik az osveny,
melyet senki sem taposhat tobbe.
Vandor nincs ut, csak barazdak a viz tetejen."

ezutan elindultunk...
nagy lendulettel, hiszen egy dombon voltunk es lefele kellett menni... egy darabig...

(a tavolban nem latszott meg a hegy, felhok v. para takarta..
de eloszlott a homaly, feljott a nap, csurgott a naptej)

majd felfele, azutan ujra, egyik domb teteje - mar azt hittuk tenyleg a teteje -
de meg mindig nem: jott egy nagyobb, magasabb, tavolabbi hegyecske.

no ezutan mar gyonyoruen ralattunk a varosra, ahonnan indultunk.
- most mar azota egy sokadik hegy mogotti volgyben vagyunk.

egyszer csak a taj szepsege annyira magaval ragadott, hogy nem tudom szavakkal
kifejezni. gyonyoruseges volt a latvany es az erzes egyarant.
lemaradtam a tobbiektol pzs-t keresni...

majd Orsit utolertem, aki mar jol volt es mar mosolyogva udvozolt.

erdekes hatasa van ennek az utnak - ott folytatjuk, ahol 2 eve abbahagytuk.
nincs olyan fizikai szenvedes (meg?), en bizom h nem is lesz.
ugy fest, nem erdekelnek a km-ek (ma kb 29 volt) sot a kialakulo vizholyag sem.

az utunkat hatalmas sasok (szerintem, Orsi azt mondja, turulmadarak) kisertek - fent -
az ut menten pedig gyakran talalkoztunk lovakkal es racka juhokkal (Orsi szerint)

a kis pacikra mami vigyazott - lehet hogy a nagy, repulo, barna micsodaktol ovta oket.

Orsi - a Szaturnusz ESP-ben is Szaturnusz... /vagyis draga Bak-hugom/ - latott egy
allatcsontvazat ami teljesen egyben volt, de hus nelkul, es korben bekesen legeltek
a juhok. Meg van lepve, hogy egy kb 1,5 m-es csontvazat en nem lattam...
en a levegos... a levegot kemleltem :-)

lattunk a hegyteton egy szep Maria szobrot, mellette is elidoztunk.
majd pedig ujra csak felfele es ujra csak a nagyobb hegyek..

a teton talaltunk egy finom forrast, amivel vegre megtolthettuk kiapadt kulacsainkat.

atleptuk a hatart, jott szembe egy Navarra tabla. mar nem volt sas, de az ut menten
mindenhol erika... /Orsi ismeri a lanyokat.... jaj dehogy, hat nem tudod, hogy ez egy
kis lila virag?/

ezutan ujabb lefele, de meg volt felfele.

egyuttveve 8tol gyalogoltunk, 1 kavezas volt kb 8 km utan, es azutan csak rovidke
pihik, es kb 5kor (tenyleg kb) ertunk ide.

van szallas - ez mar tomeg, KJ aggodik is miatta, mert tegnap csak 8 agyas /4db emeletes
laktunk.

mar befizetve a vacsi, varjuk a 8 orat.... /tenyleg Orsi, hany ora lehet?

na futunk... majd folyt kov ha lesz mod raaaaaaa

olelek mindenkit - Orsi is!!!!
en az O ismeroseit is - O meg az enyeimet is...

2007-07-10T15:22:00.000+02:00

ma 2007. július 10. van.

2 nap múlva, július 12-én újra elindulunk az útra...
vagy inkább folytatjuk utunkat, és tervezzük, hogy eljutunk a kezdetekhez ...
:-)

fisterra

2005-07-30T23:45:00.000+02:00

sziasztok,
mindenkit sokszor puszilunk az ocean partjarol.
mire ideertunk szerencsere kisutott a nap, igy 3
nap esoben gyaloglas utan itt a varva vart vizparti pihi.
mar nem zarandokszallason lakunk hanem hotelben,
meg sajat furdoszobank is van, amit ennyi ido utan mar
luxuskent elunk meg.
pihizunk, setalunk a parton - ami eletem eddigi legszebb,
homokos partja - es nagyokat eszunk.
holnap meg itt, hetfon vissza santiagoba, es kedden irany
haza...
nem akarok az utrol most meg semmi vegso kovetkezteteseket
levonni, csak annyi, hogy ha tehetem ide meg visszajovok,
mert amit ez az ut adott, azt meg soha, sehol sem ereztem...

puszi, hamarosan eloben!

Veron es Judit es az osszes MM

2005-07-26T16:03:00.000+02:00

Veron puszillak, koszi a buzdito sorokat!
Judit, koszi az uzit, kepzeld most talalkoztunk mamad baratnojevel!

Es Ti MM tarsak, tudnotok kell, hogy nagyon sokat gondoltam ratok az ut alatt
es amikor osszeutodtek a "golyoim" :-)

koszonom az energiakat!!!!

de elobb olvasd a kovetk. bejegyzest!

2005-07-26T15:59:00.000+02:00

es aztan.....
tehat kimegyunk Fisterre-be, ami mar csak 90 km, 3 nap, 3 etap, 3 ujabb zarandokszallas.
Lattunk kepeslapokat: csodas tajakon vezet az ut arra, es meg nem annyira "kozkedvelt" mint Santiago elotti helyek.

Eselyes, hogy onnan sem fogunk tudni irni, talan majd ha visszajottunk a 7vegen Santiagoba ujra jelentkezunk.

Jovo keddre mar megvettuk a repjegyet Barcelonaba!!!

sok puszi mindenkinek!

Santiago-ban - masodszori nekifutasra...

2005-07-26T15:46:00.000+02:00

Sziasztok!
sajnos most nem annyira leszek mar spontan, mint merges:
bejottunk egy internetezobe, megvettuk a lelszot, bementunk a gepbe, megirtam az elozo het tortenetet, majd a gep kikapcsolt. Meg jo, hogy az elejen kerdeztem a csajt, hogy mi lesz, ha a fel ora lejar... valoszinuleg nem ertette meg mit szeretnek... tehat az elozo heti teljes beszamolo elszallt...
most probalok ujra leirni mindent, de reszenkent el fogom menteni, hogy ne jarjak megint igy.

Rajottunk arra, hogy nagyobb varosokban nem annyira jo lakni, mert nem mindig biztos, hogy beferunk a szallasra, es a zarandokszallok is eleg gazosak ilyen helyen... szoval kisebb falvakban laktunk, ahol nemcsak internet nem volt, de meg bolt sem, ahol vasarolni lehetne vmi kajat, igy minden etkezest cafe-bar-ban bonyolitottunk. Kb 1 hete Galiciaban vagyunk, ahol kevesebb a sarga utjelzes - ahogy korabban megszoktuk - es nincs a falvak elott tabla sem, szoval gyakran nem tudjuk, hogy vajon mar elertuk a kovetkezo falut, ami a terkepen szerepel (tehat biztosak lehetnenk abban, hogy hany km-t tettunk meg) vagy csak egy tanyan vagyunk.

Sokat jottunk melegben es napsutesben, de 3 napja esik, es fuj a szel. Altalaban 20-25 km-t mentunk, mar a 30 feletti tavokat nem birtuk szusszal a melegben. A napi tavok megtetele utan jol elfaradva tobbnyire csak egy furdesre egy agyra vagytunk. Aztan rajottunk, hogy valoszinuleg telihold van, es tenyleg: utana mar jobban birtuk. Mikor lattuk a terkepen, hogy mar biztosan nem erunk ide az unnepsegre 25-re kicsit elszontyolodtunk. Aztan egyik nap, 22 km utan egy etteremben ucsorogve ugy dontottunk, hogy a teren parkolo taxistol megkerdezzuk, mennyiert visz el a kov. nagyobb varosba (az volt 38 km-re). No es beultunk, es eljottunk, kozben az autobol neztuk az ut mellett gyaloglo zarandokokat, es a latvany lehangolt, es kikeszitett mindkettonket. Ez volt a Melide nevu varosban. Innen meg 2 napot gyalogoltunk, 35 es 24 km-t, amit jol birtunk, mivel nem volt meleg, hanem esett. Megjottunk Santiagoba, de a tuzijatekot lekestuk, mert nem hetfon - tehat Szent Jakab unnepenek napjan, hanem elotte, vasarnap volt! Termeszetesen az oklevelet megkaptuk, mert az mar 100 km megtetele utan jar, mi pedig 560-at gyalogoltunk mar, de a lelkiismeretunk tovabbra sem tiszta: hat kimegyunk meg az oceanhoz megmosni... Szoval ma egy nap varosnezes Santiagoban.... aztan.....

La Portela De Valcarce - kedd

2005-07-19T22:02:00.000+02:00

Sziasztok!
Remelem nem jarok ugy, mint tegnap: irtam legalabb 3/4 orat, majd a gep elszallt. Ezutan ujra indult, megint irtam, megint leallt a gep. Harmadszorra nem kezdtem bele.

Tehat: ahhoz kepest, hogy par napja azzal fejeztem be, hogy meg siksagon fogunk menni, mar megmasztunk tobb hegyet-volgyet. Nagyon jol ment vasarnap a gyaloglas, igy nem alltunk meg 25 km korul, csak ebedeltunk egy nagyon fincsit, es utana elmentunk a hires-hirhedt Forcebadon-ba, ami állitolag egy romvaros. Ezt meg kell cafoljam: tobb hazat felujitottak, van etterem, bar, sot egy olyan zarandokszallas is, ami sehova sincs meg beirva. De hat Gyori-lanyok csak nem alszanak egy romvarosban... mentunk tovabb, megmasztuk a hegyet, elidoztunk a hegyteton levo hires keresztnel, hiszen onnan mar csak 3 km-re van a szallas... helyett: istallo. Ez nem vicc: egy istallo szeru epulet elotti "toldalek-epuletben" ul egy oreg, fogatlan harcos, 2 kutyussal. Viz az onnan 50 m-re levo kis allat-itatoban. Es ezt valaki zarandok szallasnak keresztelte. Nos hirtelen rajottunk, hogy meg rengeteg energiank van, es mentunk tovabb: a kovetkezo szallas onnan kb. 8 km, ami szinten egy nagy hegy megmaszasaval jar.. Felmentunk a hegyre, ahonnan gyonyoru kilatas tarult elenk tovabbi rengeteg hegyre, a felhok szinte ott voltak korulottunk, es szerencsere a szel sem fujt el, de majdnem. Egy kisebb, lejton torteno seggre eses utan, megis epsegben erkeztunk meg El Acebo-ba, es nem tudtuk hirtelen, hogy egy forro furdes, egy meleg vacsi, vagy egy meleg agyiko kell leginkabb. Na pont ezt a sorrendet kovettuk! (Egyebkent ez egy csodas kis falucska volt a hegyekben, es eddig ott volt a leghidegebb ejszakank es reggelunk.) Itt talalkoztunk 3 magyar lannyal... egyikukkel masnap delelott kv-zas kozben jot beszelgettunk, majd o ment tovabb gyorsabb tempoban, mert 1 hettel kevesebb ideje van. Aznap - tegnap - is ugy ereztuk: nagyon megy nekunk ez a gyaloglas: igy 33 km utan megszalltunk Cacabelos-ban (igen, nagyon helyes a neve :-) es megkaptuk az utolso elotti szobat... meg jokor erkeztunk! Ez a szallas szinte luxus volt: a templom kertjeben, U alakban felepitettek egy hazat, melyben box-szeruen 2 agyas szobak vannak, de a tetejuk kozos. (Es elegendo a vizes-blokk hozza.) Itt - a tegnapi szamitogepes malor - meg a szokasos lab-javitgatasok miatt jo keson sikerult lefekudni - eleve fel 8ra ertunk oda... Tehat keves alvas es a ketszer sok km utan ma egy konnyebb napot csinaltunk: 23 km-t. Raadasul a kenyeztetesnek tuno csodas taj utan ma autopalya alatt / autout mellett epitett beton jardan jottunk szinte vegig. (Persze reggel meg megmasztunk egy hegyet :-) Es ma vegre ideertunk 3ra, volt idonk kimosni mindent - aminek vegre volt ideje megszaradni, nem ugy mint a korabbi napokban, mikor ejjel csak nedvesebb lett a ruha, es egesz nap a zsakra csiptetve szaradt - es ettunk, es kepzeljetek mi tortent: delutan aludtunk!!!
4 agyas (tehat 2 emeletes) szobaban, sajat zuhanyozoval es kulon wc-vel csak kettesben vagyunk, ami most mar ugy tunik igy is marad! Megyunk is aludni. Holnap 7re kertuk a reggelit.
(Azert, mert itt az egyetlen etkezes ez a kavezo-bar, ami folott lakunk, ugyanis kozert sincs, es kb. 10 haz a falu.)
(Nem felreertes: ez is egy zarandokszallas, nem panzio.)
Holnap pedig var egy ujabb - eddig a legnagyobb!!!- hegy: FELFELE, de 25 km-t tervezunk.

Megtapasztaljuk, hogy az emberi szervezet csodakra kepes, mert folyamatosan regeneralodunk (labunk es vallaink), es az uj nap reggelen olyan, mintha ujabb testunk lenne.

Eddig 408 km-t mentunk! Alig hiszem el! Az ablakbol lathato szobor talapzatan a felirat: Santiago 190 km!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
(¿Ez jol gondolom, hogy Bp es Balaton deli part vege tav?)

Sok puszi mindenkinek!!!

sms üzenet..

2005-07-19T15:33:00.000+02:00

Tegnap átjöttünk a romvároson, ami már nem az, viszont a tervezett alvóhelyen istálló volt, így jöttünk 38at, ma 33at, , Cacabelosban vagyunk, Santiago-tól 200-ra! Minden ok, tök jól vagyunk, sokat eszünk, a hólyagok már nem érdekelnek! Ja írtam sokat a blogra, de 2szer elszállt a gép, NO TRY AGAIN!!!!

Szombat - Astorga

2005-07-16T20:29:00.000+02:00

Sziasztok!
Astorgaban vagyunk. Ma is csak 24 korulit mentunk, de sajnos keson keltunk - tegnap olyan zarandokszallason voltunk, ahol voltak 2 agyas szobak is, igy megengedtuk magunknak, hogy 7ig aludjunk, viszont igy kesve indultunk - szoval eleg meleg idoben kellett a nagyobb utszakaszt megtenni, es ez faraszto volt. (Sajnos nem tudjuk elore, hogy az ut arnyekos reszen vezet, ami ha reggel korabban indulunk meg eleg huvos, vagy pedig szabad teruleten - mint ma - ami nagyon zavaro. Ma 2 lehetoseg kozul valaszthattunk, a rovidebb tetszett, de megbantuk, mivel az autout mellett vezeto murvas gyalogut szelen nem voltak fak, igy a kovetkezo falunal megis csatlakoztunk a "kerulouthoz" ami dombokon vitt at, viszont szep helyen, es itt-ott meg fa is volt, de az arnyekat olyan 1 ora fele mar nem elvezhettuk.
Egyebkent lathatoan az utakat karbantartoknak is feltunt az arnyek hianya, mert nagyon sok helyen szep facsemetek szegelyezik a gyalogutat - beszeltunk is Orsival, hogy talan ha 20 ev mulva visszajovunk, mar ezeknek a faknak is elvezhetjuk az arnyekat :-)

Igen, mar irni szerettem volna arrol, hogy nagy elteresek vannak a korosztalyokban. Vannak lathatoan joval fiatalabbak nalunk, viszont furcsa modon sok a 45-55 kozotti ember. Gyakori, hogy baratnok parban ill. harmasaval, es baratok parban vagnak neki az utnak. Szoval ritka a "kulonbozo nemu" paros, es azon belul is elegge ugy fest, hogy a paros inkabb anya-fia, vagy testveri kapcsolat, mint hazastarsak (persze olyan is van).

Tegnap beszelgetett velunk vacsi kozben egy kanadai par (nos naluk sem tudtuk kitalalni, hogy milyen kapcsolatuk lehet, de a csaj joval tobb volt mint a ficko) es arrol erdeklodott, hogy nalunk (otthon) is olyan nagy divat e gyalogolni. Azt meselte, hogy naluk termeszetes, hogy a varosok kozeleben nagyobb turakat tesznek. Lathatoan ez itt, Spanyolorszagban is egyre inkabb divat, mert ha nagyobb varoska fele erunk - foleg reggel - akkor csinos kis szabadidoruhas csapatokkal talalkozunk, akik pici hatizsakkal es turabottal gyalogolnak, esetleg kocognak. Ezek kozott az emberek kozott meg a 60 koruli is gyakori! Szoval felkelni a szamitogepek mogul, es tessek mozogni!!!!!!!!!!! Nem kell megvarni ezzel a nyugdij-korhatart!

Kepzeljetek, tegnap meg csak valami tavoli sotet sziluett volt velunk szemben a latohatar szelen, de mara mar tudjuk mi az: nem viharfelhok, mint mi azt gondoltuk, hanem a hegyek!!! Olyan meretu hegyek vannak velunk szemben... jaj: es meg messze vannak, mi lesz ha kozelebb megyunk...? Sajna tudom, mert megneztem a terkepen: fura modon eloszor - talan holnap
utan - lefele kell mennunk majdnem 600 meter szintkulonbseget, utana meg felfele ugyanennyit... De ez meg a jovo. Holnap meg aranylag sik terepen megyunk.
Azt hiszem ma sem nezek ejszaka varost - pedig vegre megtehetnem, mert ez a szallas este 11ig nyitva van - de inkabb aludni szeretnek, es Orsi is igy van vele... Latjatok, mar hatizsak nelkul nem is nagyon megyunk sehova, ugy ranott a hatunkra :-)
na jo, azert ez nem igy van, mert ma is elmentuk a helyi templomba, lattuk Gaudi egyik epuletet is, de utana " rohantunk" egy pizzeriaba, mert mar alig lattunk az ehsegtol. Viszont nekem az olasz - sot neha meg a magyar - pizzak is jobbak, mint a spanyolok. De ketsegtelen, hogy a rajta levo spanyol sonka verhetetlen!

Puszi mindenkinek!
(kepzeljetek, hogy mar meg sem nezem a vizholyagjaimat delutanonkent, mikor leveszem a cipot: es igy, hogy nem foglalkozom veluk olyan, mintha ott sem lennenek!!!)

megint... itt: ez egy kicsi valasz a kapott levelekre (is)

2005-07-15T21:04:00.000+02:00

hi,
a mailbox nem mukodik (time out problem).
a yahoo pedig nem jon be. azt irja ki, hogy nem jo a nev vagy a jelszo.
de par napja pedig ugyanezt irtam be, es jo volt.
par nappal korabban pedig szinten nem. Nem tudom mi lehet vele a gond.

I am sorry, but I think, I drank too much. I drank a bottle of red wine (but not alone!
with my sister!)

Foztunk is: megint tesztat: ha van konya, akkor ez tunik a legegyszerubb megoldasnak,
vagy a lecso vagy rantotta.
Igen: ezt akartam leirni: szovar Orsi tett a rantottajaba hagymat, paprikat, paradicsomot es sonkat: ez mar inkabb lecso. En viszont csak hagymat es paprikat, ami inkabb rantotta. Ja es itt a tortilla-t belerakjak egy baguette-be, ami kozben ki is hul, szoval nem annyira rantotta, mint inkabb omlett.

Es Gabo: nagyon orultem a levelednek: es orulok, hogy gondolsz rank.

Es: Venuszka: nem csinaltam semmit az idojarassal mostansag Veresen, szoval a tengeretek szerintem mar a Te muved... :-) ugyes vagy, csak igy tovabb!!!
(A neved jelentese: marmint az Andrea-e? En a sajatomrol tudom, hogy azt jelenti: boldogsagot hozo. Mar gondoltam is, hogy bicskaval bele fogom vesni az ujonnan szerzett botomba...)

Lotuszka, Neked nem tudom

Ujra Hola mindenkinek!!!!

2005-07-15T16:35:00.000+02:00

Nehany nap utan ismet itt vagyunk a gep elott. Azota jartunk Leon-ban, es mar egy ujabb etap-nal tartunk, aminek a nevet fejbol nem tudom: valahol Leon es Astorga kozott, talan pont feluton. (Orsi idehozta a papirunkat: San Martin de Camino a hely neve. Ma 24 km korul mentunk.)

Igen: tegnap Leonnál megtortent a "csoda": atleptuk a szamunkra "buvos" fele-tavot! Szoval valahol 320 km-nel tartunk, de amilyen gyakran osszeadjuk a napi megtett tavokat, olyan gyakran el is felejtjuk, hogy pontosan mennyinel jarunk.

Lehet, hogy irtam mar arrol, hogy tobbszor elofordult az ut soran, hogy Orsi ugy fogalmazott egy mondatot, mintha en mondanam: ugy ragozta, es en is csinalok mar ilyeneket. Na ma tortent egy nagyon erdekes dolog: napok ota jar a fejemben egy film, es ma beugrott a cime, es elkeztem Orsinak meselni, hogy ugy erzem magam, mint az Idetlen idokig c. film (a szinesz pasi neve nem ugrik be) fohose: minden nap a mormota elobujasarol tudosit, ismetlodik ugyan az a napja mindaddig, amig nem lesz tokeletes. Ugy erzem pont ez van velunk is: egyforma minden reggel, szinte minden nap es minden taj, majd pedig minden este. Osszefolynak a napok, es folyamatosan mindig ugyanazt csinaljuk. (Ha azt hiszitek, hogy ez pont olyan, mint munkaba menni: hat nagyon nem: itt tenyleg sokkal inkabb azonosak a napok!!) Erre Orsi azt mondja: Bea, ez nem lehet, a 2 nappal ezelotti szallas ota nekem is pont ez a film jar az eszemben!!!!!!!!

Jo, nem?

Neha nagyon jo csak ugy egyedul, kicsit a masikunktol lemaradva, vagy begyorsitva menni, de eleg gyakran beszelgetunk menet kozben, mert ugy jobban megy az ido.

Par napja azt beszeltuk, hogy jo lenne majd valamikor Leon utan, a nagy hegyek elott beszerezni botokat. Erre ma, az ut szelen 2 kertesz fakat ritkitott. Mi neztuk es megalltunk egy pillanatra. Mielott Orsi megkerdezte volna tolem, hogy Bea, mit szolnal egy bothoz, a ficko mar csinalta is nekunk! Szoval most mar botokra tamaszkodva is mehetunk! Nos igy mennek itt a dolgok...

Tegnap este egy spanyol fiu beszelgetett velunk, mig mi a szallason vacsiztunk (angolul beszelghettunk, a spanyolunk meg nem ennyire jo :-)

Folyamatosan kerdeseket tett fel, honnan jovunk, melyik varosban lakunk, mit dolgozunk, stb. es egyszer csak feltette azt a kerdest, hogy miert jottunk. Mondtam neki, hogy ez egy nehez kerdes, meg magyarul sem tudnam igazan megvalaszolni, nem pedig angolul. Persze o nem volt elegedett a valasszal, igy azt mondtam neki: keresem onmagam. Es o: es hol tartok a keresesben, legalabb az egyik felemet mar megtalaltam. Erre csak egy valaszt tudtam adni: igen, a labamat mar biztosan... Na ezen mindenki nagyon jot nevetett. (Meg eleg sok spanyol ult a konyhaban, es a fiu forditotta nekik amirol beszeltunk.)

Labrol jut eszembe: Orsi reggel mondja: az udvaron hagyta a turazoknijat szaradni, es most nem talalja. Ujabb keresesre ment, majd a tegnap esti beszelgetos fiutol kerdezte: a szariton van egy zokni, de az o zoknijat valaki elvitte. Erre a fiu: es ami szarad, az nagyobb vagy kisebb mint a te labad? Orsi mondja: nagyobb. Erre a fiu: te vagy a szerencsesebb!!! Igy most ujabb zoknija van - hogy a sajatja nalunk elobb, vagy utanunk er Santiagoba, azt nem tudjuk... - viszont fura modon, a 2 egyformanak latszo (orokolt) zokni olyan, mintha az egyik fele 41-es, a masik 45-os lenne...

Most ennyi. Az idojaras: melegebb van, de most a szel nem hatulrol, hanem szembol fuj. (Jaj, lehet, hogy visszafele megyunk??????) Jut eszembe: egyik este fel 8-kor (akkor mar kellemesnek tuno ido volt a varosnezeshez) az utcai homero 41 fokot mutatott... es ha meg nem irtuk volna: este 10-kor sut meg a nap, csivitelnek a fecskek, reggel 6kor viszont meg fent vannak a csillagok... Orsi mar latta a tejutat, mert kiment ejszaka: en inkabb eddig az alvast valasztottam... van meg ra nehany napom...

Sok pusszantas nektek!

(Orsitol is, igy ismeretlenul :-)

ma van... mi is van ma? talan julius 13. szerda?

2005-07-13T18:00:00.000+02:00

Hola mindenkinek!

Orulok, hogy a hatterben parbeszed kezd kialakulni.
(Annak meg kevesbe, hogy most itt nalunk a hatterben, vagyis a helyisegben, ahol ulunk a gep elott, egy Ringo nevu kutyus nem bir elhallgatni, mert a konyhaban tevekenykednek, o meg szegeny itt van kikotve, es menne oda nasizni.)
Szoval lehet, hogy sikerult napocskat kudenem nektek? Akkor jol kepzett leszek lassan :-) ???

Pisti, Te kevesbe: ne menj josnonek: ugyanis nem vagyunk meg Leonban, hiszen nem vagyunk sem gorkorival, sem bicajjal: tehat: Mansilla des las Mulas-ban mulatjuk az idot...

Es mivel itt is van konya, hat foztunk egy lecsot vagy tojasrantottat, kinek melyik tetszik jobban, no meg vettunk egy bort, hogy legyen eronk mar nem tudom hanyadszorra kilyukasztani az ujra es ujra megtelo vizholyagokat, igy Orsi is elkezdte a boros dugok gyujteset, bar neki ez lesz a gyujtemeny elso darabja.

Minden nap, amikor megerkezunk a zarandokszallasra, akkor le kell vegyunk a ciponket, hogy tiszta labbal menjunk a halohelyisegbe. Erre a celra van a folyoson, eloszobaban, stb egy kialakitott cipos polc. Na itt a lepcsoforduloban van. Jottem le az elobb, es azt lattam, hogy minden cipo egyforma! Az elso napokban meg jol meg lehetett kulonboztetni a cipoket, no de most: minden ciponek a szine kb. poros homokszin. Szoval reggel almosan nem lesz konnyu kitalalni melyikbe is bujjak bele...

Ma reggel kiprobaltuk a fenykepezogep diktafon funkciojat: az elozo falunkban volt egy kis to, es reggel rengeteg beka brekegett, ezt sikerult megorokiteni. Mondtam Orsinak, ha ejszaka nagy lesz a szobaban a horkolas, akkor bekapcsolom a brekegest :-)

Komolyan nem birok tobbet irni: lehet, hogy nem vagyunk eleg faradtak, es nincs ihletunk? Megyunk varost nezni.

Sok puszi mindenkinek: a gyori-lanyok (2 vizholyagos tagja...)

lemaradt...

2005-07-12T18:38:00.000+02:00

szoval most El Burgo Ranero-ban vagyunk, azok kedveert, akik terkeppel kovetnek, es a szallashelyunket kicsi zaszlocskakkal jelzik.

annyit meg, hogy irtam mailt Venuszkanak es Jozsinak, remelem megkaptatok, mert ez a szerencsetlen gep kicsit elfaradt, a 2 korabbi - hozza nem erto - kalapacsolasatol...

en viszont Venuszkatol kaptam levelet a mailboxra, es masoktol semmit. se erre, es tegnapig a yahoo-ra sem, de azt ma vmiert nem birom megnyitni. Jobb ha ide jegyzeteltek, mint nehanyan. Egyebkent meg a jegyzeteloknek felhivom a figyelmet, hogy oda is szoktam visszairni, ahol a napi jegyzet volt. (ez vilagos? remelem :-)

meg egyszer puszi, es ismetlem: fagyizunk, mert olyan meleg van :-)

ma kedd van

2005-07-12T18:26:00.000+02:00

Sziasztok!
Most csak roviden. Ma meghoztuk a vilag - de legalabbis a Gyori-camino-team - legjobb donteset! Meg lehet allni! Kepzeljetek, hogy a mai tav ugy nezett volna ki, hogy eloszor egyben 10 km, utana 8 km, es utana meg 13. Ezek kozott csak a vegpontokon van falu, kozben nincsen. Na most, mi a tizesnel ittunk egy kavet, es a 8 km (tehat osszesen 18) utan ugy dontottunk: miert is kellene elfarasztanunk magunkat? Igy szepen letaboroztunk egy helyes kis zarandokszallason, ahol megdobbenesunkre tobb olyan ember van, akik napok ota szinten ott szallnak meg, ahol mi: tehat ok sem "rohannak" sehova! A szallashelyen 6 agyas a szobank, van konya, igy sajat foztunket ebedeltuk, mostunk, kint szaradnak a rucik a szep napsutesben. Ott tenyleg esik? Kuldjunk napocskat? Egyebkent azert akartunk ragaszkodni az elso elkepzelesunkhoz, hogy odaerjunk julius 25-re Santiagoba, mert akkor St Jakab unnep van (ez az egesz orszagban piros betus unnep!) De hat meg oda is erhetunk, ha ugy alakul, meg nem erdemes annyira elore kalkulalni.
Szoval teljesen jol vagyunk. Ma mar a sokadik magyarral talalkoztunk, es roluk meg nem is irtunk. Eloszor is a gepen 2 magyar lannyal, akik kozul az egyikrol tudtam, hogy jon (igen, T. Era o volt Edit baratnod!), aztan par napja 2 lany es egy fiu jott oda, hogy jaj magyar hang. (Ok az elejetol, meg Franciaorszagbol indultak). Aztan pedig ma ez a lany, aki azt a hirt hozta, hogy jon utanunk egy magyar csapat, lovakkal es egy szekerrel, es lehet hozzajuk csatlakozni, kicsit zsakot vitetni, ha csak setalni szeretnenk aznap, vagy fozni egy igazi magyar vacsit. Kivancsian varjuk, talalkozunk-e veluk.
Megyunk fagyizni. Sok puszi mindenkinek!
(Ja: lassan mar hatrafele kellene menjunk, mert foleg a bal karunk barnul, mert az kapja a napot. Szepen sulunk, hiszen jo eros faktorral kenjuk magunkat. Nekem tenyleg olyan barna a kezfejem, mint meg soha!!!)

ma mar hetfo van!

2005-07-11T17:27:00.000+02:00

Sziasztok!

Koszontjuk kedves nepes olvasotaborunkat! (olyan infot kaptam, hogy egyre tobben olvasgattok bennunket. Ez igaz? Es akkor ki fogja megvenni az utrol megirando konyveinket? :-)

Ott tartottunk, hogy tegnap este fini volt a kaja.
Egyebkent tegnap tenyleg szerencses napunk volt, mert a szallas is jo volt es a kaja is. A mult het vasarnap kicsit porul jartunk (ugyanis vasarnaponkent a boltok es tobb etterem is zarva van). De tegnap a falu (max 6 haz) egyetlen barja-etterme - szoval a falu kozpontja - arult vizet is, sot ki volt irva, hogy reggel mar fel 7tol nyitva, szoval meg ma reggelit is kaptunk (eleg sovanka volt, 4 karikara vagott baguette piritva, +vaj, +lekvar, de a semminel jobb!)
/ja: itt a falon volt egy pici fa polcocska, es rajta tobb pakli kartya! gondolnak a helyiek szorakoztatasara, ha epp nincs zarandok, mert akkor rajtunk szorakoznak: nezik ahogy bicegunk, meg ahogy mutogatunk. Oket nem zavarja, ha azt mondod nem tudsz spanyolul, akkor is nagy lendulettel mondjak amit szeretnenek, talan hangosabban vagy lassabban, de mondjak!/
Igy indultunk utnak, aztan a kovetkezo 5-6 km mulva ittunk egy tejes kavet, majd megint jottunk, es olyan ujabb 10-12 km utan (ekkor volt 11.15) beultunk egy soron kovetkezo falu barjaba, ahol ugyan ebedet meg nem adtak, de jol elmondogattam spanyolul, hogy Orsi Serrano sonkat ker hasabburgonyaval, en meg szinten Serranot tukortojassal es baguette-el. Annyira jo volt! Es jottunk tovabb, de mar kevesebb mint fel liter vizunk volt fejenkent, es meg majdnem 9 km, igy mikor beertunk ide, Sahagun-ba, akkor bementunk az elso epuletbe, ami velunk szembe jott - eleg Hilton Holtel kulseje volt - es kertunk 2 vizet: eletemben szerintem meg nem esett ilyen jol innivalo!

Ma 23 km-t gyalogoltunk es Sahagun-ban, egy regi templomban fogunk aludni. Na most azt kepzeljetek el, hogy a templom belso terebe felallitottak plusz egy emeletet (nagy fa gerendak tartjak) de csak a templom fele szelessegeben, mert a masik fele egy szinhaz es koncertteremnek van berendezve. Es a fenti legszelso agyrol be lehet latni a terembe (felul fuggony valasztja el) es csinaltam fotokat rola... Ja az is ki van irva a falra, hogy eloadas alatt kerik legyunk csendben. Itt is eleg sok emeletes agy van, kb negyesevel olyan kis vekony farostlemezekkel elvalasztva egymastol, hogy megse legyen egy nagy hodaly. Ja es ami a leghelyesebb, hogy a konyha, zuhany es wc, ugyanitt van az emeleten, olyan falakkal elvalasztva, amivel a BNV-n szoktak a pavilonokat elvalasztani. Viszont vegre a "konyhaban" megfoztuk a napok ota hurcibalt zacskos levesunket, es jo meleg vizben zuhanyoztunk, es eleg vilagos van a templom felso reszeben, igy meg a vizholyagokat is kelloen meg tudtuk varrogatni. (Olyan kis takarosak igy cernakkal megtuzdelve! Orsi epp azon tanakodott idefele jovet, hogy melyik vizholyagjat szeretne elcserelni egy masik helyen levo kettore :-) Ja olyan is volt, hogy gyakran megallt, hogy kirazza a szandaljabol a becsuszott kovecsket, aztan hosszas razogatas utan rajott, hogy az a holyag !
Egyebkent en meg tegnap gondolkodtam azon -mikor az ut szelen meglattam 1 traktort - hogy mennyire lehet mas, mint egy sima auto, es vajon el tudnam e vezetni? Olyan szepen elfert volna a zsakom a hatso reszeben, es elotte sima volt a terep - mar learattak a buzat - ember sem volt sehol, aki esetleg azt gondolna hogy el akarom lopni a munkaeszkozet... de nem probaltam ki: talan legkozelebb :-)

A tegnapi helyen ugy kezelgettuk a labainkat, hogy ajanlottak fertotlenito folyadekot hozza. Az annyra jo volt mindkettonknek, hogy ma vettunk a patikaban. Hiaba a sajat tunkkel szurkaljuk a labunkat, de jobb ha ennyire steril.

A maival most tartunk a 237. km-nel! (Egy terkepen megneztuk, hogy hol is tartunk: mi is elcsodalkoztunk, hogy a sok kicsi tavolsag, mar majdnem fel meter! Ezt a mai ebedelos helyunk falan nezegettuk, es le is fenykepeztem, amint Orsi a feje folott tartja a 2 kezet es mutatja az indulasi es a mostani pontot: a kiszolgalonak jo napja volt: jokat kacagott rajtunk. Itt az is kint volt a falon, hogy Santiago 360 km!!!! MAAAAAR CSAAAAK!!!!!!!!!

Kepzeljetek: ehesek vagyunk! Ma meg kene valamit enni.

Olyan mosolygosan udvozli egymast mindenki az ut kozben is, ha latja, hogy nem annyra megy a tempo, akkor megkerdezi miben segithet, es amikor beerunk a szallasra, akkor itt is orulunk egymasnak: tenyleg mar egyre tobbet tudunk egymasrol: mikor furdik, mikor megy wcre, mit evett tegnap, mikor almodik jot es rosszat, mennyire fog horkolni....

Es a helyiek a falvakban, amiken keresztulhaladunk mindig koszonnek, integetnek vagy dudalnak az autokbol, es mosolyognak. A varosokban nem igy van, itt minden ridegebb, persze itt is vannak kivetelek, es foleg a szallashelyeken kedvesek az emberek itt is (kozottuk sok az olyan ember, aki valaha mar zarandokkent megtette az utat.)

Puszi mindenkinek! Jol vagyunk, rendben a hasunk es nem faztunk meg sem a hideg viztol, sem a szeltol. Kitartunk!!!!

vasarnap, julius 10, Calzadilla

2005-07-10T16:39:00.000+02:00

udv mindenkinek!
tegnapi kellemes kavezos fromistai irogataskor meg fogalmunk sem volt, hogy mi var rank. Elmentunk a tervezett faluig, ahol kiderult, hogy szallas az bizony mar nincsen. Felajanlottak 1 helyet a padlon a szobaban 2 emeletes agy kozott, egyet pedig a wc-k elott a foldon... hat valahogy ez nem tetszett nekunk... ugy dontottuk folytatjuk.
Elotte Orsi fajlalta a labait, es elkezdte enekelni a ha en rozsabimbo lehetnek kezdetu dalt eleg onsajnalo stilusban, majd egy hirtelen valtas, es maris a susu cimado dalat beleszove folytatta. A rozsa volt a kulcsszo, ill. az atmenet. (E 2 dal ilyen tipusu otvozese mostantol csak Gyori Orsolya engedelyevel tortenhet!) Szoval ugyesen kimaszott a "godorbol" egyedul is, es onnantol jokat dumcsizva es vihogva folytattuk utunkat.

Tehat mit nekunk ujabb 6 km, mentunk. Eljutottunk Carrion De Los Cones nevu nagyvarosba. Albergue tele, Hostel-ek tele. Mar a bejaratokon kint figyelt a megtelt tabla. Kezdtunk elegge buslakodni, mert tudtunk: nem birjuk tovabb. 35ot mentunk, nem megy. Inkabb alszunk a parkban valahol. Akkor mar a wc elotti padlo sem lett volna gond. Viszont : meglattunk egy helyen a falon egy P betut. (nem, ez nem parkolo, Panzio).
Becsengettunk. A neni mondta, nincs hely. Erre a kerdes, hogy hol lehet. Menjunk az apacakhoz. Ott is volt Albergue - a papiromon is szerepelt - csak nem tudtuk merre menjunk, de a panzios neni elmagyarazta. Vegre megtalaltuk. Az apaca neni nagyon helyes volt, kaptunk puha agyat, volt melegviz, es meg egy helyet is talaltunk, ahol pizzat tudtunk enni.
Tegnap este ugy botorkaltunk a varosban mint 2 nyomorek. (Mindkettonk sarkan vizholyagok, melyek folyton megtelnek, vagy ha latszolag kiurultek, akkor a szomszedsagaban lesz ujabb. Na inkabb nem sirankozok, hiszen mi ezen is nevetunk...) Na es ma 18at jottunk, de nem volt kozben semmilyen falu, vagy bar, vagy ilyesmi, csak a sik, vegtelenbe tarto ut. Azt hittuk megallt az ido. Orsi jol birta, lattam hogy csak megy a tavolban elottem, en meg bicegtem utana. Nekem a mai volt a legsz..abb napom - eddig -. De a jutalmunk, a "fonyeremeny" az volt, hogy megerkeztunk ide, ahol mindenfajta furdes meg mosas helyett mentunk a szomszed etterembe enni! A menube Orsi makaronit kert es 2-nak csirket kert, ami szarny volt, sutve. Na tudni kell, hogy o ezt nem szereti. Most ugy ette, mintha ez lenne a kedvence, leszedegetett minden husit a csontrol! En meg bablevest ettem, es halacskat! Igazi spanyol folyami halacskat. Sajna a nevet nem birtam megjegyezni, pedig tobbszor megkerdeztem a pincer bacsitol. Sebaj, legkozelebb elmutogatom.
***
Judit, toled csak a yahoo-ra jott mail, a mailbox-ra nem jott napok ota senkitol.
Lotuszka, sokat gondolok rad, minden nap! Ha beszelsz Venuszkaval uzenem neki, hogy ra is gondolok es puszilom.
Pisti, mi van veled, napok ota nem irsz. Elindultal utanunk bicajjal???
Ja: az MP3hoz eldobhato elemeket hoztam nem toltot. Egyebkent ha van aram (foleg a wcben) azt a vizmelegitohoz hasznaljuk, hogy legyen meleg teank!!!
Jozsi ha itt lennel, akkor neked sem a szomszedok horkolasa lenne a legzavarobb, mert ugy lefaradunk neha, hogy semmit se hallunk belole. Sokkal rosszabb, amikor szinte semmi baj a cipoddel, nem erzed hogy gond lenne, no es amikor nap vegen leveszed, akkor elajulsz, de nem a szagtol, hanem a latvanytol!!! Nem tudom mitol nonek ezek a szarok , de mintha szaporodnanak.
Futok, mert varnak a gepre.
Csok mindenkinek.
Meg birjuk, ha kicsit sopankodok is!
Tudjatok hogy van ez a remenyhallal?!

Fromista-ban kavet kortyolgatva... szombat van?

2005-07-09T12:34:00.000+02:00

es ezennel olvashatjatok 2 kikuldott tudositotok zarandokbeszamolojanak ujabb jelenteset..

nem tuntunk el az elmult napokban a vilag elol, nem is zuhantunk mely alomba valamelyik buzatablaban (sajnos...) csak epp olyan pindurka falvakban szalltunk meg, hogy meg net sem volt - meg volt ahol bolt sem.

Burgosi irasunk utan elmentunk katedralist nezni, es kozben nagyon lehult a levego, majd megfagytunk, aztan meg a boltok is bezartak, igy nem volt mas hatra, mint mentunk vissza a gettoba... ahol ujabb lakotarsakkal bovult a helyiseg, igy minden agy foglalt volt es a fold tele volt bakancsokkal, hatizsakokkal, a levego meg fura szagokkal. No es Orsi egyre csak azt hajtogatta: neki bizony valami gubanc van a hasaval. Mi a felso traktusban kaptunk egymas melletti - bar baldachin nelkuli - agyat. No el tudjatok kepzelni milyen vizholyagos es borkemenyedeses labakkal emeletes agyra maszni??????????????????? En sajnos nem csak elkepzelni tudom.... Orsi mar tervezi a zarandoklepcsot emeletes agyakhoz!!! Szoval megkert, hogy csereljunk helyet, mert az en agyreszem kozelebb esett a mosdokhoz, az ove felol meg meg egy keresztutcat menni kellett. Es akkor reggel meselte, hogy o bizony egesz ejszaka a mosdoban az ejszakai eletet es a hely biologiajat, allatvilagat (csotany, fulbemaszo, egyebek) tanulmanyozta. Amikor nagyon fazott akkor sem adta fel: betekerte a labait wc papirba! A labormintat nem akarta a Magyar Postara bizni, igy otthagyta, es a helyi bogarszakertokre bizta a tanulmanyozasat es kiertekeleset. Igy nem tudjuk meg mi sem, hogy az aqua potable valoban potable-e, vagy vmi kaja volt ludas - de akkor velem is lett volna vmi. Lenyeg: most mar kv-t iszik!

Burgos utan - vegre elhagyva a nagyvarost, a beton jardakat, a sok kocsit - ujra vart bennunket a vegtelenbe futo buzatabla, a kek eg, meg az E-K-i szel. A szello viszont jo, mert igy kevesbe izzad a zsak alatt a hatunk!
Kiderult, hogy nekem egy stramm hugom van, mivel az ebren (es nem is akarmilyen tevekeny-seggel!!!! -milyen jo ha nincs ekezetes billenyu, es milyen beszedes a magyar nyelv :-) toltott ejszaka utan 30 km-t gyalogolt! Elhataroztuk az aznapi menetelest csak akkor fejezzuk be, ha emberhez melto helyen tudunk aludni. Utkozben - olyan 24nel - volt egy kis "hippitanya". Nem volt sok baja, csak a folyoviz az a forras volt (a kertjeben volt egy forrasvizzel atfolyos "medence") wc pedig igeny es tetszes szerint valasztott bokor...
Hat ugy dontottunk: folytatjuk, mig birjuk, es igy is tettuk. Egy vegelathatatlan fennsikon mentunk, mar delutan 3 lehetett (kivetelesen nem hatulrol sutott a nap, mert eddig mindig a sajat arnyekunk utan mentunk) sehol egy felho, csak a buza, a szel, a tavoli hegyek mindenutt. Olyan erzes volt, hogy a vilag tenyleg lapos, es soha sem lesz vege. Es hirtelen varatlanul a semmibol elobukkant egy templomtorony pont elottunk az uton: a volgyben ott volt a maga tokeletes szepsegeben Hontanas nevu falucska. Tipikus regi hazakkal, szuk es lejtos utcacskakkal. Ott talaltunk egy iden nyitott Albergue-t, es klassz helyen alhattunk (bar hiaba volt 10 szemelyes szoba, itt is a 2 kanadai pasi versenyt horkolt..) A konyhaban kedves kiszolgalas, meg a tobb mint 30 km-en cipelt krumplinkat is megfoztek... En ettem hozza sonkat meg tojast, Orsi csak krumpli-dietat tartott.
Ezutan jott tegnap egy ujabb varatlan dontes tolunk: mivel a labaink azt kertek, ne teljesitsuk a napi tervet, igy megszalltunk egy motelben, ahol vegre 2 szemelyes agy es sajat furdoszoba volt, igy egyszeruen elkenyeztettuk magunkat! (Ez Itero de la Vega-ban volt)

es most uton, meg megyunk, hogy ma 25ot csinaljunk. Ha nem jelentkezunk annak az lesz tovabbra is az oka, hogy a kisebb falvakban nincs net, de jobbak a szallasok.

Sok puszi mindenkinek!
Koszonjuk, hogy gondoltok rank, koszi a leveleket, uzeneteket mindenkinek: sokat segitenek!!!

HOLA!!!!!!!!!!!!

Burgosban vagyunk...es ha igaz szerda van...?

2005-07-06T16:53:00.000+02:00

Sziasztok Kedveskeim!

Mint a cimbol lathatjatok nem mindig vagyunk a helyzet magaslatan. De tenyleg: olyan szinten birunk dolgokat elfelejteni, hogy az vicc! Nem tudja egyikunk sem, hogy ez mitol van, de a hatizsakot naponta tobbszor pakoljuk ki meg be, mert amit keresunk, arrol fogalmunk sincs merre van. Az idovel is igy vagyunk. Megnezzuk es 5 perc mulva egymastol kerdezzuk, hogy akkor most mennyi is az ido. Tegnap ugy volt, hogy San Juan de Ortega lesz a megallohely. Orsival megegyeztunk, hogy ott talalkozunk, mert mindkettonknek szuksege volt egy kis egyedulletre. En - miutan tartottam egy rovid technikai szunetet... - lattam hogy elottem megy. O viszont nem tudta, igy az egesz utat gyors leptekben tette meg, hogy utolerjen... Tegnap Villafranca utan volt eddig a legdurvabb emelkedonk, de sikeresen atverekedtunk rajta. Na szoval odaerek Ortega-ba, Orsi ul a templom elott, arcan oriasi megkonnyebbules hogy lat, majd mondja a rossz hirt: a faluban egyetlen kut van a "foter" kozepen: ott lehet vizet venni, inni, mosni, stb... gondolhatjatok. Labainkat mar nem ereztuk, de nem akartuk ezt. A kovetkezo szallas a terkep szerint itt, Burgosban, tehat onnan 24 kmre. No mi ugy dontottunk egy tejeskave mellett, hogy akkor is folytatjuk. 4 kmre onnan volt Ages nevu falucska, es mar az elejen egy tabla : uj zarandokszallas! Bementunk, nagyon kedvesen fogadtak, felvittek az emeletre a csomagjainkat, es mondtak: ha akarunk ehetunk, van konyha! Lezuhanyoztunk, mostunk es mentunk az etteremben. Mikor a lany rajott, hogy ha lehet nem akarnank hust enni teljesen helyes lett: mondta, hogy o is vegetarianus. Ajanlott gazpacho levest, meg mondta hogy keszittet nekunk vmi hus nelkuli tesztat. A leves - annak ellenere, hogy ezt ok hidegen eszik: paradicsomleves szeru, de tuti hogy lehet benne hagyma, meg talan pritamin paprika, meg valamitol az egesz nagyon jo kremes - szoval csodas volt. A fonok - a lany papaja, aki csak nagyon picit tudott angolul - elmutogatta, hogy apritsunk bele baguette-et. Ezutan sajtszoszos spagetti volt, meg fagyi. Szoval a tegnapi hely kiralysag volt. Ugy gondoltuk, hogy a mai ut sokkal konnyebb lesz, hiszen rovidebb es sik terepen megy. Hat mire ideertunk a varos hataraba, mar alig ereztuk a labunkat, es olyan erzesunk volt, mintha kb. a budaorsi nagyaruhazak kornyeken lennenk.. hatalmas depo szeru raktarak es nagyker aruhazak menten vezetett a jarda, meg a fout. Iszonyu sokaig jottunk a varos lakott reszeig, majd azon teljesen keresztul-kasul at egeszen az ovarosig. Meglattuk a katedralist, ami gyonyoru, de egyszeruen nem birtunk bemenni mert a labunk es vallaink fajnak, vannak vizholyagok, no es a csomag sem lett konnyebb. A varoson szinte mar kivezettek a sarga nyilak - az vezeti vegig a zarandokokat- amikor vegre lattuk az Alberge - ez a zarandokszallas neve - tablat. Bejottunk. Nagyon olcso es kicsit olyan zankai uttorotabor jellegu... egy nagy barakkban rengeteg emeletes agy - mi a felsot valasztottuk mert alul nem lehet felulni - no es a csapbol hideg viz jon... aki furdeni akar, annak ez nem akadaly. Nagy - es visitos - zuhanyozas utan kijottem korulnezni : a haz mogott egy uj vizesblokk, ahol van melegviz... Na mindegy, igy legalabb nem izzadunk :-) Mostunk (egyebkent mindig ez a szokasos program: megerk. es furdes utan mosas, hogy a cuccok a napon megszaradjanak estig) Es most jon a java: eddig minden szallason volt konyha, de mire odaertunk, addigra nem volt nyitva bolt, es este mikor nyitott, akkor mar az ettermek is nyitottak, igy ettunk meleget. Ma fozni akartunk, a varosban vettunk zoldsegeket gorog salinak, meg krumplit, meg legalabb 2 liter innivalot (persze ezt a hatizsak mellett meg idaig cipeltuk). Na hat itt nincs konyha! Szoval kint a kertben egy padon nekialltunk salit gyartani: mindkettonknek van kis fem bogreje, meg bicskaja, abba szeleteltuk a zoldsegeket meg a sajtot, majd eves utan ujra.. De mi lesz a nyers krumplival.... visszuk holnap tovabb. Ja: tegnap atleptuk a buvos 100ast! Most 122 korul vagyunk (a papir szerint).
A megszokott tarsasag szetment, de vannak mar ujabb ismeros arcok.

Tudjatok neha nagy melypontjaink vannak: mikor erezhetoen no a vizholyag, mikor mar nem tudod mit kene kivenni a zsakbol hogy konnyebb legyen, mikor hiaba oltozol at akkor is 2 perc utan izzad a zsak alatt a hatad ilyesmik, viszont ennek ellenere amikor jol vagyunk, akkor nagyon szep dolgokat latunk, erzunk. Nem tudunk ehhez foghatot felhozni peldakent!
Tegnap nevetve varrtuk a vizholyagokat a talpunkon, vagy azon vigyorgunk, hogy ra kell szoljunk egymasra, hogy zsak nelkul nem kene derekszogben menni... hat ilyenek.

Ja a tegnapi klassz szallason egy bacsi iszonyuan horkolt. De semmivel sem tudtuk elnyomni a zajt: az MP3 lejatszo nem ert semmit a fuldugo meg kikesziti a fulet... Orsi kiment a mosokonyhaba (falon csapok, es ablaka meg erkelye van, de egyebkent normal helyiseg.) En ezt nem tudtam, mikor lemasztam az agy folso reszerol, es kimentem egy masik helyre, ami nappalikent funkcionalt (asztal szekekkel, kulonben ures) szepen kiteritettem a polifoamot, ra a halozsakot es aludtam egy jot. Reggel Orsi meselte, hogy o is oda akart kimenni, de akkor meg voltak ott. Viszont az emberunk az ejszaka kozepetol mar nem horkolt, hanem kijart hanyni, Orsi meg hallgatta az egeszet, mivel a mosokonyha a zuhanyozo-wc szomszedsagaban volt...
De azert aludt o is... azt mondja masfel orat biztos... Talan majd ma... Tudjatok: a remeny hal meg utoljara :-)

Lassan erot veszunk magunkon(hoz?) (nem tudjuk a boltban milyen csomagolasban kaphato, kulonben vennenk ott) es megnezzuk a katedralist!

puszi nektek.
Mivel a tegnapi kis falucskaban sem volt net, igy lehet hogy nem tudunk minden nap irni. Azert probalkozunk!

hetfo, es menet kozben vagyunk

2005-07-04T10:50:00.000+02:00

Sziasztok honfitarsak!

Most talan olyan 10 km-et jottunk eddig, es Bellorado fele tartunk. Este esett, most is szemerkel es ugy tunik igy is marad meg egy darabig. Sebaj, ezt is meg kell tapasztalnunk. Orsival arrol beszelgettunk, hogy pont ugy, mint a Gombben, itt nekunk is minden felelmunk valora valik... igy az eso is. Mivel nekem van 1 szeldzsekim, meg volt meg a zsak aljan egy esokabat, igy nincs baj, hogy Orsi tgnp elhagyta a sajatjat! Mar postat keresgeltem tegnap, hogy Joci kolcsonadott labszarvedojet hazakuldjem, de ma rajtam van :-)

A bal vallam tovabbra is faj... ma sajna nem vettem narancsot, igy valltomesem sincs.
Mi marad? Turom!

Kerlek benneteket hogy mondjuk csak a mailboxomra irjatok, mert azt konnyebb hasznalni magyarul, mert yahoo idonkent spanyolul irogat. Orsinak a freemailjet is nezegetjuk, tehat az is ok. Nem mindig van eleg ido minden helyre felmenni, mert az automata gepek penzbedobosak, es van amelyik 24 percre enged de van 18as is, es amint lejar az ido a kapcsolat megszakad es a gep kilep a netrol.
Nekem konnyebb most mindenkinek ide valaszolni, mint kulonfele levelezo helyekre belepni, mert ez a gep telefonos es lassu.

Jozsi: igen neha nagyon faradtak vagyunk es elgyotortek, igen nem leanyalom, igen olvashatsz pesszimizmust a leveleinkbol, mert neha bizony azok vagyunk. Tudtam, hogy ez nem nyaralas, ezt vallaltam. Probaljuk viccesen felfogni a helyzeteket, es nevetni a kinjainkon, de nem mindig megy. Igen, volt olyan szallas, ahol 120 ferohely volt, ott kb 90en aludtunk, ahogy a tegnapi - talan parokia, vagy paplak - szeru helyen. Ezt is tudtuk elore. Semmi baj: mindenkit egy cel vezerel, es ezert teljesen elfogadjuk egymas ilyen merteku kozelseget. Orom, hogy az agyakon van lepedo es parnahuzat, amit latszik, hogy eleg gyakran kimosnak, igy nem a koszba kell lerakni a halozsakokat es bogar is keves (illetve foleg repulok: legy, meh) de szunyogot csak 1et lattunk. A szallashelyet latszik hogy takaritjak, a vendeglatok nagyon kedvesek.

Apu, azert tudunk ennyi felet enni es inni, mert a zarandokmenut esszuk mindenhol, mert annak van jo ara. Ez 2 vagy 3 fogas: lehet valasztani levest, salatat, tesztat meg vmi husos kajat. Tegnap paelat rendeltem, de Orsi salatajaban hal volt, igy csereltunk, es en parizsiasan panirozott halat ettem utana, o meg marhat, de azt uzeni Zsuzsinak: "anyu a te karacsonyi marhad isteni, mostantol mindig megeszem!"
no es a menuben van meg vagy edesseg (suti, fagyi v. gyumolcs) es 1 pohar vmi: bor v. sor.

Nagyon kedvesek a kulfoldiek. A spanyol zarandokok inkabb a sajat honfitarsaikkal beszelgetnek - no meg nem is tudnak mas nyelvet, ahogy nagyon sok etteremben sem, igy mutogatunk ill. rajzolunk - viszont a nem spanyolokat imadjuk: megallnak, bevarnak egy ket helyen, van par kedves szavuk, jokat nevetunk egyutt. Az ausztral lanyt mar nem latjuk, de van itt cseh, norveg, nemet, angol, canadai, es a beirasokbol latjuk, hogy 2 magyar lany 1 lepessel halad elottunk.

wz kerem ird le, hogy vajon miert nem tudom hasznalni a gep kamera funkciojat? Illetve mi a legidealisabb modja az apro dolgok fenykepezesenek (harmatos virag, bogar) es hogyan lehet falon levo terkepet v utjelzot jol fotozni (szoba illetve szabad ter egyarant)?

no puszi mindenkinek, most nagyon esik az eso, meg lehet hogy varunk itt egy kicsit.

ma vasarnap van...

2005-07-03T19:31:00.000+02:00

most mar tudom, mert minden zarva, es vasarolni csak a helyi uzsorasnal lehet..
kb. az arany árában merik a kenyeret...

ma delelott vagyis reggel teljes gaz volt a gyaloglas. Orsi is es en is azon toprengtunk mit kellene kipakolni a zsakbol. aztan megalltunk kvzni, es dontottunk: O. egy esokabattal en meg egy farmerral vagyok kevesebb...

aztan "jott egy gondolat": a hatizsak csak nem fog ki rajtunk! es ennek szellemeben folytattuk!!!!
es csak mentunk. A vállaim teljesen kikeszultek, kulonosen a bal fáj.
De ettem egy narancsot, es ez segitett: kitaláltam, hogy a narancshej remek valltomes lehet, tehat bedugtam a polom alá, pont a pánt alatti reszre es ez husitette a vallam.
Jo zeneket hallgattam gyaloglas kozben, O pedig font egy buza koszorut, igy meg is erkeztunk talan kb. 1 fele St Domingo-ba (ilyesmi... nem vagyok kepes a varos-falu neveket megjegyezni...
majd a zarandokutlevelben benne lesz pontosan.
ja: ma 21 km-t jottunk, holnap 23at fogunk.

Szoval most jo. A holnapi gyaloglasra meg nem nagyon akarunk gondolni, inkabb a mai vacsira.
Fuj a szel, lehet hogy lesz vihar. Napkozben irto meleg van. Es aki azt irta, hogy az ut mellett vannak kutak, az hazudott, vagy pedig esos idoben jart itt: csak a falvakban van kut. Ma mielott ideertunk lattunk egy kutyas zarandokot, aki a kutyanak arnyekot tartott es itatta meg locsolta, a varosbol odavitt vizzel, majd tamogatta a kutyust, hogy eljusson az arnyekba. Egy nagyon helyes bacsi allt a haza elott es egy slagbol kinalta mindenkinek a vizet : mondta is h. ivoviz, meg hogy kozel van mar a szallas.

puszi nektek. lehet, hogy nem fogunk minden nap irni, mert nem mindenhol van keznel net, meg nem is nagyon akarunk mindenrol beszamolni, mert akkor mire hazaerunk mar nem is lesztek kivancsiak a meseinkre :-)

a masodik nap

2005-07-02T17:28:00.000+02:00

Sziasztok

minden szamitogep 1 eur-ral megy de mindegyik mas idot ad ezert igy hat nincs nagyon most ido.
tegnap csak Navarrete -ig mentunk, ami 12 km volt, ma onnan jottunk 16 kmt Najeraba.
a tegnapi Logronoban toltott bocorgas - amig kerestuk a camino utlevel beszerzo helyet - no az volt sok ido es energy.

Itt az ido prima, sut a nap 7agra, semmi felho, szerencsenkre volt ma szel, es ez segitett,meg az uj talalmany: nedves torolkozo atdugva a hatizsak pantjain keresztul a vallunkon is: huti a nyakat, szivja az izzadtsagot es nem engedi -nagyon- hogy a zsak tobb tonnas tartalma nyomja gyenge es finom noi vallainkat :-) amibol mire hazaerunk megtermett eros pasivall lesz!

tgnap este beultunk egy remek helyre : soroztunk meg rendeltunk menut: olyan suru zoldsegleves volt, amit kenyerrel kellett enni es nagyon fini, meg csirkecomb sulve krumplival. a 2 finnyas csaj csak a csontokat meg nemi bort(ami a combon van kivul, es ami lassacskan jon le a talpainkrol, nem pedig a szolobol keszult ital: no az ma lesz az asztalon-...) hagyott!

Olyanok a mostani albergue mogotti hegyek, mintha a Grand Canyon-ban lennenk, meg mintha a matalai sziklabarlangokat latnank! a szallas kiralysag: tiszta, van legkondi, a zuhanyzoban (4) melegviz, wc(4) es fekhely: 12O!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
ma is fuldugos (na ez milyen jo ekezet nelkul) es mp3 lejatszos ejszaka lesz, de a faradtsag meg a bor segiteni fog!

mindenki azt mondta van az ut menten kut: na a 2 nap alatt a 2-dikat sikerult megtalalni: oromunkben ittunk 1 picit, majd egy foldon fekvo fat kezdtunk locsolni, igy a kut kifogyott 2 percen belul, az utanunk jovok meg nem ertettek: minden vizes, a kut meg ures, a cso meg hoeroeg. igy a mi kis flaskank is ures maradt. Orsi a kulacs szot hasznalja, pedig nekunk nincs is olyan. Emberek: milyen flusztraciom miatt nem birom elviselni ezt a szot - kerdojel -

az ut menten vannak bedugva kerites koze keresztnek formalt fadarabok, de rengeteg, es ma nagyon szep koerakasokat lattunk: vmi muveszi uton osszerakva: mi is szeretnenk majd ilyet rakni.
lejart az ido.. lassan kaja.
mindenkinek udvozlet, puszi es csok, Jozsi lszi nagyinak meselj rolam es add at puszijaimat es mondd neki jol vagyunk nagyon

no meg 5 perc.

elso napunk az uton

2005-07-01T15:41:00.000+02:00

udv mindenkinek,
kicsit furcsa irni egy gepen, ahol semmi ekezet, a betuk mindenfele,
no es spanyol a fedlap, szoval fogalmam sincs hova kattintgatok...

ejjel a vonaton ultunk, k. hideg volt a legkondi, aludtunk picit,bar
tobbet voltunk fent.
hajnali 5kor ertunk Logronoba, ucsorogtunk a palyaudvaron,
majd elkezdtuk keresni a helyet,ahol zarandokutlevelet kapunk, de
sajna angolul senki sem beszel, de meg olasz szavakat sem ertenek...
nem volt egyszeru, tobb orat bolyongtunk, es az elso kutyas kaland
is megvolt mar elso nap...egy "parkban" pihiztunk -vagyis elaludtunk -
es a kutyus, akit gazdija setaltatott jott oda szimatolni... kicsit kozel :-)

most Navarrette vagy ilyesmi helyen vagyunk, alig gyalogoltunk Logronotol
valamit, de hullak vagyunk: meleg es a nagy zsakok miatt.
futunk es keresunk vmi meleg kajat.

hat ma mar nem adjuk fel, van hol aludni, no es mar zuhanyoztunk is!!!!

puszi mindenkinek

Rajta a logrono-i vonaton...

2005-07-01T07:48:00.000+02:00

Mázli, hogy Orsit érdekli a pontos idő, mert így elértük a vonatot...

a fejem tetején állok...

2005-06-30T11:10:00.000+02:00

nos hamarosan indulok a hugomhoz, hogy egy jót ebédeljünk:
vega kajához lehet, hogy a közeljövőben nem jutok, így ez tuti, hogy
egy mennyei táplálék lesz...

a hátizsákom tegnap este 6,9 kg volt, de még pár dolgot bele kellett
tennem.. no majd a reptéren meglátjuk a valós súly mennyi!

ajánlott a testsúly 10 %-át nem meghaladó csomag, de lányoknál max 6 kg.

majd meglátjuk mit ajándékozok el menet közben...

pusszantás, és köszönöm a szurkolást!

Indulás előtt

2005-06-28T21:16:00.000+02:00

Ismerkedés az oldalammal....

Remélem ezen a módon tudok majd "levelezni" veletek..
vagyis üzenni, és mesélni a napjaimról, pontosabban napjainkról,
hiszen hugommal Orsival együtt vágunk neki az útnak...

48 óra múlva már Barcelonában... ha minden jól megy!

Kérem szurkoljatok!