Augusztus 3 - Budapest :-)

Sziasztok!

Jelentem: hazaértünk!

de hozzá is teszem gyorsan: nem volt könnyű...
(ahogy az sem könnyű most nekem, hogy visszaszokjak a magyar billentyűzetre...
folyamatosan keverem az y és z betűket és nem akarnék használni ékezetet...
döbbenetes nekem, hogy 3 hét alatt így rászoktam a kinti billentyűzetre!)

Tehát:
ott tartottunk, hogy Burgos, háromcsillagos hotel.

másnap (szerdán) délig kellett elhagyni a szállodát. megbeszéltem a recepcióssal,
hogy otthagynánk a csomagunkat estig. utána bementünk Burgos központjába.
az volt a tervünk, hogy ha látunk 2 zarándokot, akkor nekik fogjuk adni a botjainkat.
nem is volt olyan könnyű...

végül megláttunk 2 idősebb nőt, keresték a nyilat és nem volt botjuk.
odamenünk hozzájuk és leszólítottuk őket. elmondtuk, hogy jövünk haza, hogy
honnan jövünk és hogy vigyék tovább a botokat. mondták, hogy jó, Finisterra-ban
be fogják dobni őket a tengerbe.
nekem ez nagyon megható beszélgetés volt, és láthatóan őket is megérintette ez
a dolog.

utána sétálgattunk az óvárosban - jó volt, kellemes árnyékot adtak a magas házak,
ill Orsi megjegyezte, hogy valószínűleg a "régiek" még tudtak építkezni és megtervezték,
hogy a városon át tudjon haladni a légáramlat, mert az előző napi fülledt és fullasztó meleget
nem éreztük.
Találtunk egy kávézót egy árnyékos téren, és ücsörögtünk, nézelődtünk, és megéreztem,
hogy ott és akkor nagyon a helyemen vagyok. Segített ebben Tolle is /a könyve, amit akkor
olvastam/ és minden ami ott a "most" volt.. és valahogy ebben a "most"ban telt tovább a nap.

ebédeltünk, majd egy folyóparton lévő park egy árnyékos padján töltöttük a délutánt,
és csak úgy voltunk. egyikünkben sem volt olyan érzés, hogy ez tulajdonképpen kényszeres időtöltés, hisz már szobánk nincs, hogy KELL várjuk az éjjeli vonat-indulást, és addig el KELL tölteni az időt.
Ott ültünk, mintha nem is lenne más dolgunk. és tényleg: akkor és ott nem volt más VÁGY bennünk, csak LENNI. Nagyon finom érzés volt. Felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon itthon miért nem tudunk így lenni? de most van bennem egy gondolat - jaj, ezt a mondatot már nem is jól kezdtem... - szóval egyszer-kétszer megtapasztaltam kint ezt a "valamit", ami annyira nyugalmas és mégis életteli, hogy bennem van a vágy (?) vagy inkább a szándék, hogy itthon ezt a kint megtapasztalt érzést tovább gyakoroljam.

délután volt egy édes eset: én ültem teljesen belemélyülve a Tolle könyvbe, Orsi pedig fotótehetségét fejlesztette, és hirtelen valami számomra nagyon hangosat koppant /komolyan megijedtem!/. először azt hittem, hogy letojt egy madár, de sehol semmi nyoma nem volt. és miután tovább kerestem a "zaj" forrását kiderült: a fáról - feltehetően egy madárka csőréből - a könyvbe pottyant egy nagy darab szalonna!!! képzelhetitek: percekig röhögtünk az eseten.

nekem az este is ilyen kellemes állapotban telt, pedig már hideg volt, már nem volt annyira jóleső a szélben az egyik bár teraszán ücsörögni és tudom, hogy korábban ilyen helyzetben előjött volna belőlem a türelmetlenség, de ott, akkor nem. ott és akkor azon töprengtem, hogy milyen érdekes megtapasztalni a mulandóságot és a változást. egy nappal korábban abban az időben a szállodai szobában pihentünk, olvasgattunk, naplót írtunk és időnként kipillantottunk a kivilágítatlan, majd a már kivilágított Katedrálisra. és ezen az estén pedig "hontalanul" de mégis "bárhol otthon vagyok a világban" érzéssel ültünk egy bárban, ahonnan pontosan láttunk az előző napi szállodai szobánk ablakát...

ebben a három hétben nagyon sokat tanultam a helyzetekből, melyek várakozásra tanítottak
ill. magamról és saját türelmemről.

és most mit látok? mennem kell. folytatni fogom a hazaérkezés gondolatait később, máskor, de van még egy gondolat, ami nagyon kikívánkozik most belőlem.

volt 2 VH1 videoklip, amit bárokban láttam az utóbbi napokban, és nagyon bennem van a klip, az ismerős zene, és ahogy kapcsolódott hozzá egy érzés.

az egyik Eric Clapton: Bad Love c. klipje. 1990-es klip, Clapton hosszú hajjal (és nekem szinte felismerhetetlenül) énekelt, Phil Collins dobolt. Ezt pár napja az espinosai buszállomás "váróterem-kocsmájában" láttam, a mi kis "húzós" napunk délutánján. Akkor ez a zene nagyon feltöltően és nyugtatóan hatott.

a másik: az előbb hosszasan ecsetelt burgosi "most" nap délutánján beültünk egy bárba inni valami hideget. volt a bárnak egy galéria-része, oda felmentünk, így a nagy, falra szerelt LCD tévé kellemes magasságba került. és ekkor elidult Depeche Mode: enjoy the silence c. száma.
jókor: valóban élveztük :-)

megyek, mert vár rám a most :-)