Najera - 23 hetfo

itt vagyunk Najeraban,
ideertunk szerencsesen az uton, ami mar nagyon ismeros volt.
Jose, megjott az eso, amit kertel...
elovettuk az esokabatokat, becsomagoltuk a hatizsakokat az esovedobe,
majd pedig meg kb 2 percig szakadt, utana elallt, mi meg ugy ereztuk magunkat,
mint ahogy a paradicsom-palantak erezhetik magukat a foliasatorban...

szoval kabat le, majd par perc mulva ujra esni kezdett.
Orsi meg probalkozott a zacsko-kabattal (aminek a szelben olyan hangja volt,
mint szelzsaknak az ut menten), en nem zacsiztam.

Volt kave is utkozben (Jose, most szolok, ird fel valahova:
Navarrette es Najera kozott nem szabad az egyenes utat valasztani,
mert az a sztrada mellett vezet, be kell menni a Navarrette-tol 6 km-re levo
V-betus faluba 1 kvra - es a wc is megtekintesre melto..., sot albergue is van.)

Tehat megjottunk, bealltunk a sorba, es mikor a pulthoz kerultunk, Erika
koszont "Hola, que tal " majd nezett, mosolygott, es kozolte: "ne hulyitsetek" es
maris nezte a zarandokutlevelben a nevunket, es hangos hurra-ba tort ki.
Kesobb, mikor mar nem kellett a sorbanallo 60 zarandokkal foglalkoznia,
elmeselte neki Orsi, hogy mi tortent a kartyammal. Erre o, hogy mit tudna
segiteni, adjon e penzt, majd meghivott egy mosogepes mosasra (!!!) es
az agyunkon a parnan talaltunk 1-1 jo-ejt csokit!

Azt mondta, hogy nagyon jo, hogy nem mentunk azonnal haza, ilyen esetben
az ember annyira bepanikol hogy azonnal jarmure szall es hazamegy.
Mondtam neki, hogy nem kellett sok, o meg csak mondta, hogy hidjuk el,
megbantuk volna...

Mivel a mai nap jo volt, igy most nem annyira van a fejunkben a hazamenetel...
Erdekes volt latni az ut menten azt a 2 kis fat, amit 2 eve mi locsolgattunk meg
a nagy szarazsagban, es mi tamasztottuk ki nagyobb kovekkel a vekony torzsuket,
hogy ovjuk oket a szel eros hatasatol... A kovek meg mindig ott vannak, es a fak
allnak - a kovek segitsegevel! persze most is locsoltunk rajuk vizet :-)

meg az is erdekes volt, ahogy Orsi tegnap profin elmagyarazta es elmutogatta egy olasz
parnak, hogy hogyan is kell szakszeruen a vizholyagokkal elbanni, es hogy kell
betadinnal fertotleniteni a dolgokat... Erre Erika megerositette, hogy lassuk be,
szukseg van itt rank...

Jose, kepzeld, ma beertuk a szepen iro koreai lanyt!!!
amint ideer, beleir a vendegkonyvbe, megismertuk az irasat!
Nos az ebedunk tobbletet fel is ajanlottuk neki, es o orommel elfogadta es elfogyasztotta.

Orsi tesztat fozott, en jo fuszeres rizst, es paroltunk hozza olivaolajon fokhagymat es
cukkinit, mikor megpirult ratettunk felet-felet a rizsre ill tesztara, es talalas utan
szortunk ra reszeltsajtot. (a tesztahoz paradicsomszoszt is talaltunk)
(Ezen hozzavalokat mind itt az albergue konyhajaban talaltuk, Erika monda, hogy
barmit hasznaljunk nyugodtan, mert korabbi zarandokok hagytak itt)

Errol jut eszembe van valami olyan mondas, hogy ha adsz kapsz is. Ez tenyleg igy van!
Hat ma reggel mi hivtunk meg egy lanyt egy fel pan-ra es sajtra - reggelire, most
visszajott a szivesseg.
Emlekszel a szobatarsadra (akivel vacsi utan Lorca-ban beszelgettel?): egy baszk "bacsi" a lanyaval. Ok eddig velunk jartak nap mint nap, az altaluk keszitett kajat is szeretnenk
valahogy meghalalni, csak meg nem tudjuk hogyan es mikor es hol...

Orsi ma - albergue nyitasra varva - elsetalt egy helyre, amirol azt mondja, maga a
Paradicsom es latnom kell... de azt mondja holnap reggel visz el oda, de akkor
holnap nem indulunk el innen. Erika altal ajanlott hely Granon - o ott tanulta a "szolgalatot"
2 eve, 28 km-re van, holnap azt meg nem kellene bevallalnunk. De ehhez arra van
szukseg, hogy meg maradhassunk itt 1 napot.
Hat majd meglatjuk.

Epp most mondja Orsi, menjunk most fel a Paradicsomba, es holnap tovabb.

Jose, meg irunk neked smst a repjegy kapcsan, de azt hiszem nem lesz szukseg az
idopont atirasra...
Nagyon koszi a leveled!!! (arra is irtunk valaszt, nezd meg majd ott)
Orsi most mondja, hogy irjam le neked: folytasd csak otthon a peregrino
eletmodot...
es a sarga nyilak kereseset es a menetelest az uton!!!

mindenkit olelunk, irany a Paradicsom, majd a zoldseges...