csütörtök, július 19, 2007

Estella

Sziasztok!

Szomoruan latom, hogy semmi comment.
Hat jo, rendben.
akkor csak ugy irok.
hogy legyen majd mit olvasnom.... nekem, otthon :-)

ma csak 9 km-t jottunk.
eleg is volt, mivel keson indultunk, es ma melegebb is van,
meg (en) nem is vagyok olyan allapotban, hogy meg megmasszak 1 hegyet...
mert most majd megint az kovetkezik.

cca olyan 55 km-re van Logrono, ahol szombat este szeretnenk aludni,
addig meg holnap valahol megszallunk.

irtam tegnap, hogy ma reggel - ahonnan indultunk - nem volt a faluban sem bolt,
sem bar, ugyhogy reggel 4-5 km seta volt kaja elott.
beerkeztunk az elso nagyobb faluba, es meglattunk egy BAR feliratot.
Az egesz olyan volt, mint valami gyar oldalso bejarata.
Lattunk, hogy mennek be emberek, hat mi is bementunk, de ovatossagbol Jose-t
eloreengedtuk.

csak pasik voltak a helyisegben, ettek, ittak (sort v bort) es dohanyoztak.
reggel 9 fele...

a pulton voltak kesz "szendvicsek": baguette megtoltve kolbasszal, vagy tonhalas rantottaval.
hat reggel ehhez nem volt igazan kedvunk, igy elmagyaraztam a pultos nonek, hogy mi csak sima vajas-sajtos baguette-t kerunk, es kavet.
megkaptuk, leultunk enni, de ekozben az osszes ott taplalkozo ember bennunket nezett, mint
akik meg nem lattak zarandokot...

kaja kozben nezegettem a betero vendegeket es a pultnal konyoklo es eszegeto, beszelgeto pasikat: nagyon jo foto-temanak bizonyultak, de elegge ciki lett volna oket fotozni...
de megoldottuk. letettem Orsi es Jozsi koze az asztalra a gepet, mint aki vmit butykol vele,
es kozben lefotoztam a pultnal allo melosokat.... oriasi kep lett :-)

szinte elsokkent ertunk ide az albergue-be. ahogy szamitottuk, mivel ez egy nagyobb varos,
hat nagy a szallas es nem csaladias.
kozos zuhanyozok es wck.. de sebaj.
mar tisztak vagyunk es mar ebedeltunk is - ma a menut ebedre ettuk meg, hogy este ne kelljen teli hassal lefekudni.

a tobbiek fent pihennek, en is megyek.
du-ra terveztunk varosnezest, mert most a siesta miatt minden zarva.
es ma meg fogunk kicsit setalni: a kozelben (3 km) van az a boraszat, ahol a falbol folyik a bor...
az a terv, hogy este meglatogatjuk ... :-)

puszi mindenkinek!

2 Comments:

Anonymous Névtelen said...

Szia Drága!

Nagyon érdekes olvasni a soraidat - tényleg olyan, mintha egy picit én is ott lennék így.
Nem tudom, Vénusz miért nem jelentkezik, majd megnézem. Várják minden nap, melyik last minute útra férnek be, hogy láthassa idén is a tengert...
Érdekes, hogy amikor először írtam neked, körülbelül hatodszorra sikerült átküldenem az üzit, pedig a Lv blogcímet hamar megcsináltam (igaz, csak azért, hogy tudjak levelezni veled, aztán most meg lett egy blogter oldalam, igaz, még nincs ott semmi rólam... De lehet, hogy felteszek néhány szép Lótuszvirág képet... :) :))
Szóval azt írtam meg neked kb. hatszor (és egyszer sem másoltam le a szöveget, hogy meglegyen, hátha kell, ne kelljen újra begépelni), hogy a lóval kapcsolatban az jutott eszembe, hogy antro előadáson azt hallottam róluk, hogy azt képviselik ők az állatvilágban, amit a rózsa a növényvilágban. Gyuri azt mondta, azért is olyan játékosak, pajkosak (Vénusz), és azért szeretik annyira simizni egymást. Én meg úgy gondolom, azért is érzik meg az ember gondolatait annyira. Viki úgy tanul lovagolni, hogy elsősorban gondolatban kommunikáltatják a lóval, másodsorban tanítják a fizikális eszközökkel való érintkezésre. Nem tudtam eldönteni, hogy egyszerűen ügyetlen vagyok-e a blogterrel, vagy nem kellett volna/kéne ezt az üzit elküldeni... De miért lenne gáz ez az üzi? Na majd meglátjuk. Én várom a soraidat! Bár nem sokat voltam gép előtt, mert a lakás rendbehozatal igen elveszi az időmet.
Tegnap beszéltem a kesztehelyi (nem vér szerinti) nagymamámmal. Már megint, és még mindig azt érzem, hogy nem akarja elfogadni, hogy az így van rendben, hogy én elválok. Így hát nem sokat beszélgettünk... És miután letettem a kagylót, azt éreztem: volt nagyi, nincs nagyi... Már régebben is éreztem, hogy felnőtt életem komoly dolgait egyáltalán nem tudom megosztani vele. Amíg kislány voltam, aranyos és szófogadó, jó voltam, mint unoka. De közös hullámhossz, az szinte semmi nincs. Éreztem már régóta. Inkább csak az emlékek kötöttek hozzá, amikor még egyszerű kislányként nálunk nyaralgattam. Aztán a nagy távolság miatt elég volt úgy tartani a kapcsolatot, hogy nem kellett foglalkozni azokkal a dolgokkal, amik a nézetkülönbségből fakadnak. Nagyi igen egyszerű teremtés, mert még annyi sincs benne, hogy elfogadja, hogy ha nem is ért egyet velem, de nyilván jól csinálom, hisz máshogy nem tudom csinálni.
Az apósomék is ilyenek, és nem értenek meg.
Nyertem viszont egy "anyu"-t. Tudodm, igen energiavámpírkodó volt, én meg hagytam, hisz sosem voltam elég erős, hogy ne hagyjam.
Na, most ez is megvan. Már nem tud (annyira) élősködni rajtam - viszont úgy látom, hogy már nem is akar! Bevallotta, hogy egyszerűen nem lehet nem észrevenni, mennyit változtam a lelki szemei előtt, mióta válunk. Persze előnyömre... Hát szóval azóta jól vagyunk, nem félek már tőle.
Na, mostanra ennyit. Mert tudod, amilyen beszédes vagyok, elirogatnék itt napestig az apróbb-nagyobb történésekről.
Remélem jól szelektáltam.
Puszi!!!!!!!!! Lehet, hogy ma még jelentkezem... :)))

1:23 du.  
Blogger Unknown said...

Szia Bejus!
sikerült ma elolvasnom a blogodat, és sikerült megtalálnom, hogy hogyan is válaszoljak neked!
hát...
nagyon fura érzés így egy internetezőben olvasnom az uti-beszámolódat, mert egyszerre érezlek nagyon közelinek és nagyon távolinak...

azt hiszem én nem tennék ilyen túrát soha (sohase mondd hogy soha!)
atyavilág, mire vállalkozott ez a lány!!
és ahogy leírom, ettől az érzéstől megszabadulok, és alatta ott van a csodálat és a vágy!
de szép, de jó, az, amit csinálsz! (és az, amit én erről gondolok!)...
szóval nekem se ártana egy ilyen kitartó, céltudatos, mégis spontán menetelés!
hát, nagyon tudlak tisztelni ebben a pillanatban!
most nem fűznék itten semmit hozzája, de majd mesélj még, mi történik veled!
sok szép élményt kívánok neked!
Öleléssel: Ildika

6:20 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home