Ujra Hola mindenkinek!!!!

Nehany nap utan ismet itt vagyunk a gep elott. Azota jartunk Leon-ban, es mar egy ujabb etap-nal tartunk, aminek a nevet fejbol nem tudom: valahol Leon es Astorga kozott, talan pont feluton. (Orsi idehozta a papirunkat: San Martin de Camino a hely neve. Ma 24 km korul mentunk.) Igen: tegnap Leonnál megtortent a "csoda": atleptuk a szamunkra "buvos" fele-tavot! Szoval valahol 320 km-nel tartunk, de amilyen gyakran osszeadjuk a napi megtett tavokat, olyan gyakran el is felejtjuk, hogy pontosan mennyinel jarunk. Lehet, hogy irtam mar arrol, hogy tobbszor elofordult az ut soran, hogy Orsi ugy fogalmazott egy mondatot, mintha en mondanam: ugy ragozta, es en is csinalok mar ilyeneket. Na ma tortent egy nagyon erdekes dolog: napok ota jar a fejemben egy film, es ma beugrott a cime, es elkeztem Orsinak meselni, hogy ugy erzem magam, mint az Idetlen idokig c. film (a szinesz pasi neve nem ugrik be) fohose: minden nap a mormota elobujasarol tudosit, ismetlodik ugyan az a napja mindaddig, amig nem lesz tokeletes. Ugy erzem pont ez van velunk is: egyforma minden reggel, szinte minden nap es minden taj, majd pedig minden este. Osszefolynak a napok, es folyamatosan mindig ugyanazt csinaljuk. (Ha azt hiszitek, hogy ez pont olyan, mint munkaba menni: hat nagyon nem: itt tenyleg sokkal inkabb azonosak a napok!!) Erre Orsi azt mondja: Bea, ez nem lehet, a 2 nappal ezelotti szallas ota nekem is pont ez a film jar az eszemben!!!!!!!! Jo, nem? Neha nagyon jo csak ugy egyedul, kicsit a masikunktol lemaradva, vagy begyorsitva menni, de eleg gyakran beszelgetunk menet kozben, mert ugy jobban megy az ido. Par napja azt beszeltuk, hogy jo lenne majd valamikor Leon utan, a nagy hegyek elott beszerezni botokat. Erre ma, az ut szelen 2 kertesz fakat ritkitott. Mi neztuk es megalltunk egy pillanatra. Mielott Orsi megkerdezte volna tolem, hogy Bea, mit szolnal egy bothoz, a ficko mar csinalta is nekunk! Szoval most mar botokra tamaszkodva is mehetunk! Nos igy mennek itt a dolgok... Tegnap este egy spanyol fiu beszelgetett velunk, mig mi a szallason vacsiztunk (angolul beszelghettunk, a spanyolunk meg nem ennyire jo :-) Folyamatosan kerdeseket tett fel, honnan jovunk, melyik varosban lakunk, mit dolgozunk, stb. es egyszer csak feltette azt a kerdest, hogy miert jottunk. Mondtam neki, hogy ez egy nehez kerdes, meg magyarul sem tudnam igazan megvalaszolni, nem pedig angolul. Persze o nem volt elegedett a valasszal, igy azt mondtam neki: keresem onmagam. Es o: es hol tartok a keresesben, legalabb az egyik felemet mar megtalaltam. Erre csak egy valaszt tudtam adni: igen, a labamat mar biztosan... Na ezen mindenki nagyon jot nevetett. (Meg eleg sok spanyol ult a konyhaban, es a fiu forditotta nekik amirol beszeltunk.) Labrol jut eszembe: Orsi reggel mondja: az udvaron hagyta a turazoknijat szaradni, es most nem talalja. Ujabb keresesre ment, majd a tegnap esti beszelgetos fiutol kerdezte: a szariton van egy zokni, de az o zoknijat valaki elvitte. Erre a fiu: es ami szarad, az nagyobb vagy kisebb mint a te labad? Orsi mondja: nagyobb. Erre a fiu: te vagy a szerencsesebb!!! Igy most ujabb zoknija van - hogy a sajatja nalunk elobb, vagy utanunk er Santiagoba, azt nem tudjuk... - viszont fura modon, a 2 egyformanak latszo (orokolt) zokni olyan, mintha az egyik fele 41-es, a masik 45-os lenne... Most ennyi. Az idojaras: melegebb van, de most a szel nem hatulrol, hanem szembol fuj. (Jaj, lehet, hogy visszafele megyunk??????) Jut eszembe: egyik este fel 8-kor (akkor mar kellemesnek tuno ido volt a varosnezeshez) az utcai homero 41 fokot mutatott... es ha meg nem irtuk volna: este 10-kor sut meg a nap, csivitelnek a fecskek, reggel 6kor viszont meg fent vannak a csillagok... Orsi mar latta a tejutat, mert kiment ejszaka: en inkabb eddig az alvast valasztottam... van meg ra nehany napom... Sok pusszantas nektek! (Orsitol is, igy ismeretlenul :-)